A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ellenzékbe vonulása egyértelmű szakítás a múlttal. Az RMDSZ először adja fel önszántából a kormányzást. Először hagyja faképnél politikai partnerét. Először lép úgy, hogy nem tudja, melyik lesz a következő lépés. Először vállalja nyíltan, hogy nem akar élni a kormányzás eszközeivel, ezzel pedig gyakorlatilag lemond a parlamenti érdekérvényesítésről, miközben a román pártoktól ajándékot hiába várna.
Amit az RMDSZ eddig elért a kisebbségi jogok terén, azt a mindenkori kormány támogatásáért cserébe érte el. Nem tudni, mikor kerül a szövetség ismét olyan pozícióba, hogy bárkivel tárgyalhatna a közösségi jogokról, hiszen az elnökválasztáson győztes Klaus Johannis pártja egyelőre túl gyenge ahhoz, hogy megdöntse a Szociáldemokrata Párt (PSD) kormányát.
A szövetség nyilvánvalóan elbizonytalanodott. Vezetői a választások előtt készült felmérésekből tudhatták, hogy a magyarok 80 százaléka a liberális Klaus Johannisra fog voksolni. Ennek ellenére a választók belátására bízták a döntést, hogy folytathassák a kormányzást a Szociáldemokrata Párttal. Azt a kormányzást, amelyet most otthagynak. Mindkét döntést a Szövetségi Állandó Tanács hozta meg – ugyanazok az emberek, akik a második forduló után is azt hangoztatták, hogy az elnökválasztás nem a kormányzásról szólt.
