A Hagelmayer Díj gyalázata

Ahol gyalázat van, ott gyalázat van. Egy példa értékű, hiteles életet, Hagelmayer István pénzügyi közgazdász, egyetemi tanár, kutatóintézeti igazgató, Állami Számvevőszék elnök életét halálában meggyalázták. Az Állami Számvevőszék tavaly Rogán Antalnak, idén Schmitt Pálnak ítélte a Hagelmayer Díjat. Egy szakmailag és emberileg egyaránt szuverén ember nevével visszaélve, allakájok és alkutyák kitüntettek szakmailag nem létező, emberileg hiteltelen főlakájokat és főkutyákat. Hagelmayer István maga írta doktori disszertációját, tanulmányait és könyveit.

Mindent megtett egy alkotmányos jogállam fölépítéséért, a szakszerű és jogszerű pénzügyi szabályok kialakításáért és betartatásáért. Most olyanokat tüntettek ki nevével, akik mindent megtettek és megtesznek az alkotmányos jogállam lerombolásáért és a pénzügyek átláthatatlanná tételéért. Egy európai Magyarországért küzdött, és két, az európaiságot lábbal tipró barbár a nevének díjazottja. Kényesen ügyelt a tiszta gondolatra és a tiszta kézre. Ettől az embertől vették el halálában tiszta nevét.

Hagelmayer István tizenhárom évig volt Intézetünk igazgatója. Az ő meggyalázása megalázta mindazokat, akik ebben az Intézetben nőttek föl, akik a Pénzügykutatási Intézetben tanulták meg, hogy mit jelent a valódi teljesítmény és a szakmai becsület. Képe ott lóg tárgyalótermünk falán. Mindig néz minket. Figyelmeztet arra, hogy elveinket megőrizni kötelességünk, közös hagyományainkat feladni tisztességtelen. Emlékezzünk, mit írt Petri György Kizsarolt nevetséges életünkről: „akkor a harc / akkor a tapodtat se / akkor a hátrálás lépésenként / de soha az önámító visszacsúszás / soha az elmosódás / a hallgatás és / a hallgatólagos tudomásulvétel között / tehetetlenség és belenyugvás között / akkor a csendünk / el nem fordult tekintet / akkor jelenlétünk / és döntsék el / mit tehetnek velünk.”

Nézzük őket. Csend. Ahol gyalázat van, ott gyalázat van.