galéria megtekintése

Lemondás

12 komment


Tóth Ákos
NOL

Mesterházy Attila – mindenkit meglepve ezzel – lemondott a pártelnöki és a frakcióvezetői posztjáról egyaránt. Ezt a kettős választási vereség iránt érzett felelősségével indokolta. Lépésével rácáfolt azokra, akik a karrierpolitikus jelzőjével illették, azzal, hogy csak egy szűk körnek akar megfelelni és nem a baloldal érdekeinek.

Az MSZP érdeke ugyanis valóban az volt, hogy most megtegye ezt a lépést. Lett volna más lehetősége. Egyrészt megtarthatta volna a frakcióvezetői tisztséget, kettős hatalmat kialakítva ezáltal, amivel elősegíthette volna saját későbbi visszatérését az MSZP élére – de nem tartotta meg ezt a posztot sem. Nem akarta sem a kisgazdák, sem a szabaddemokraták által már kitaposott útra vinni a pártját. Tovább trükkösködhetett volna azzal, hogy most lemond, de kis idő múlva újra megméreti magát a pártelnöki posztért – de nem trükkösködött. Bejelentette, hogy nem indul a következő tisztújításon.

Igen, lett volna módja kitartani, de valójában bukásra volt ítélve, s ezt már ő is tudta. Rájöhetett abban a pillanatban, amikor az a Horváth Csaba szólalt föl ellene, aki mellett ő végig kitartott. Horváth jó ütemérzékű ember, kétségtelenül, ezt már akkor is igazolta, amikor négy évvel ezelőtt a Hagyó Miklóst érő legsúlyosabb vádak idején azzal tartotta szükségesnek kampányolni, hogy majd ő ingyenessé teszi a BKV-t; e remek ember az idők szavát megérezve most is nekibuzdult, s megpróbálta Mesterházy hátba döfésével átmenteni az irháját az új vezetésbe. Ezúton is sok sikert kívánunk neki.

 

Mesterházy magára maradt, s tisztességgel állt félre. A kérdés az, hogy a változást akarók tudnak-e élni azzal a lehetőséggel, amely most megnyílott előttük. Nagyon nehéz helyzetben vannak. Egy anyagilag szétzilált, tönkrevert, hitehagyott pártot kell egyben tartaniuk, mert mögöttük ott áll éhesen az EP-választások óta rendkívül magabiztos Demokratikus Koalíció, az Együtt-PM és az LMP is – mind-mind falná a baloldali szavazókat, s ekkor még szót sem ejtettünk a Jobbikról.

Az MSZP új vezetésének stratégiai célja valószínűleg az lesz, hogy rövid távon a párt visszaszerezze a baloldal vezető erejének szerepét, s 2018-ra valamilyen szervezeti formában váltópárttá erősödjön. Ehhez először az önkormányzati választásokat kell túlélni, ami a dolgok jelenlegi állása szerint nem megy valamiféle együttműködés nélkül. Ez rettenetesen komoly stratégiai kihívás, hiszen pillanatokon belül újra előkerül a dilemma, amely (részben) Mesterházy bukását okozta: Gyurcsánnyal vagy nélküle? Ki kell továbbá egyezni azzal a baloldali értelmiséggel, amely eltántorodott tőlük: az elmúlt években ugyanis az MSZP-ben sokkal inkább a pártcentralizálás lehetőségeit tapogatták ki, mintsem a baloldali ideákét – a világ elrohant mellettük.

Újra kell kezdeni tehát. Horváth Csaba és a hozzá hasonlók példája pedig azt igazolja: nem mindegy, milyen emberekkel.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.