galéria megtekintése

Lélekvándorlás

Az írás a Népszabadság
2015. 08. 06. számában
jelent meg.


Csider István Zoltán
Népszabadság

„Rakjuk rendbe a dolgokat világosan.”
Ottlik Géza: Buda

„Már harmadik napja nem jönnek a klímaszerelők. Teljesen kivagyok, hogy miért nem tudják azt mondani, ma már biztosan nem érünk oda, Schuman néni, ehelyett kétszer is mondják, hogy jönnek, aztán egyszer sem jönnek.

Pedig tényleg nem nagy munka, az egyik szobából kéne átrakni a másikba a klímát. Itt kiszerel, ott beszerel, gondolom, vagy nem tudom, de nem is érdekes, a lényeg, hogy vigyék át, mert én nem bírom tovább ezt a dögletes meleget a nappaliban. Sütöttem nekik még pogácsát is. Amióta a férjem meghalt az őszön, nincs az az isten, hogy én a hálóban aludjak, a közös ágyban, az árok mellett, amit kialudt a matracból, az volt az ő medre, jó mély meder volt, na, hát én nem alszom a kiszáradt meder mellett, köszönöm szépen, így is volt épp elég rémálmom azóta. Kiköltöztem a nappaliba. A fiam segített áthozni azt a heverőt, ami a sarokban volt.

 

A fiamat azóta se láttam, csak telefonon beszéltünk, és nem többet, mint most magával, és tudom, hogy nem magának kéne most engem hallgatni, hanem neki, de ne tegye le még, őt sosem érem el, ha meg mégis, épp koncert előtt van, anyuka, mindjárt színpadra kell mennem, majd visszahívom, és akkor nem hív vissza. Pont mint a klímások. A férjem dühös volt emiatt, én nem vagyok az, folyton utazik, és folyton siet, elfelejt visszahívni, hát nem baj, csak most még a szomszédok is elmentek, az egyik a Balatonra, a másik meg törökbe, és képzelje, múltkor a ginzengemhez meg a fikuszomhoz beszéltem már, teljesen becsavarodok, és eldöntöttem, hogy amikor nem érem el a fiamat, akkor megcserélem a számokat a telefonszámában, és felhívom, akit dob a véletlen.

Így találtam a klímaszervizt is a múlt héten. Tárcsáztam a számot, a végén a hatost felcseréltem az előtte lévő négyessel, felvette egy kis nő, hogy xy klímaszerviz, xy vagyok, tessék, és nekem eszembe jutott, hogy tényleg, át kéne hozatni a klímát, mondtam is neki, hogy jó, hogy hívom, mert tényleg szükségem lenne magukra, és meg is beszéltük hétfőre, hogy jönnek, aztán elmondtam neki is a férjemet, hogy mi volt, de nem jönnek azóta sem. Máskor meg a polgármester titkárát hívtam véletlenül, de az is jól jött ki, mert régen akarunk már zebrát ide a ház elé, és mondtam, hogy én a zebrafestőnek is szívesen sütök pogácsát, csak jöjjön, és fessen, mondjuk azóta se jön az se, pedig a titkár megígérte, hogy utánanéz, lesz zebra. Tegnap valami reikipapot sikerült felhívni, azzal meg a lélekvándorlásról beszéltünk, amiben én nem nagyon hittem azelőtt.

Aztán hogy maga hogy jön a képbe, azt nem tudom, azt hiszem, a nyolcast cseréltem meg a hatossal, de mindegy is, figyeljen ide, az jutott eszembe tegnap este a Columbo közben, hogy ebben a lélekvándorlós dologban tényleg lehet valami, mert képzelje, Bartók éppen azon a napon kezdte írni az V. vonósnégyest, amikor a férjem megszületett, az amerikaiak meg éppen akkor dobtak atomot Hirosimára, amikor én megszülettem, és ez napra pontosan tizenegy évnyire volt egymástól. Holnap lesz a születésnapunk. Remélem, felhív a fiam, vagy elérem legalább. De ha holnap se jönnek a klímások, és maga se ugrik fel köszönteni, akkor biztosan kidobom a pogácsát.”

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.