De hisz a Fidesz is unja már. Úgy értem, a lelke mélyén. Bár a Fidesz lelke mélyének tanulmányozásához nincs megfelelő védőfelszerelésem, a felszíni jelek is arra utalnak, hogy maguk is belefáradtak a felhalmozásba. Hogy minden évben megsokszorozódik a magukévá tett közjó. Tán mert már mindenük megvan, és rájöttek, hogy a minden se boldogít.
Napról napra nagyságrendekkel több pénz tűnik el a Fidesz feketelyuk-udvarában. Hol van már a székházügy, Kaya Ibrahim és Josip Tot? Hová tűnt Mr. 20 százalék, Mr. 30 százalék? Ez már a Mr. 90 százalékok, a Mr. 100 százalékok kora. A narancsos szivarszobában milliárd alatt nem vagy ember, csak gyakornok.
Közleményeiken kóros fásultság tükröződik. Mengyi Voldemort valamiféle összeesküvésről hebeg, de inkább hallgat. Ha engem egy összeesküvéssel próbálnának kicsinálni, be nem állna a szám. Például arról, miért éri meg egy ilyen börtönnel fenyegető színjáték bárkinek is. A Fidesz-arcbőr vastagságára utal az 1956-os évforduló milliárdjainak sorsa is. Arra a kérdésre, hogy ha a miami sportindulóból 1956-os himnusszá vált dalt a szerző ingyen adja és az énekesek se kérnek pénzt, mégis mire ment el az erre elkülönített ötvenmillió, először azt bökik ki, hogy ez szakmailag igenis nagyon szerény keret a kapcsolódó teendőkre. Amikor kiderül, hogy a kapcsolódó teendők a piacon néhány tízezer forintból kijönnek, Schmidt Mária főszervező annyit bír üzenni, hogy Gyurcsány. Mivel Schmidt Máriáról tudjuk, hogy képes felfogni, mit kérdeznek tőle, az, hogy nem közöl hiteles elszámolást, arra utal, hogy ilyen nincs, az bizony megint eltevődött, és ezt ő is pontosan tudja.
