galéria megtekintése

Lehetett volna valaki

38 komment


Kelen Károly

Most kell teljesen higgadtnak maradni. És nagyon pontosnak. Mégiscsak egy újságba író emberről van szó, márpedig szerintem az a rend, ha mindenki a saját dolgával törődik, más újságok ügyeiről csak végső esetben ítélkezik, rosszallását, ameddig csak lehet, megtartja magának.

De tegnap az én nevemben is a Magyarországot kormányzók kitüntették Bayer Zsoltot, a Fidesz egyik első alapítóját az írásaiért. Mégpedig a gyűlöletet hirdető, erőszakra biztató, más kultúrájú, más vallású, más gondolkodású emberek lenézésére, megverésére, megsemmisítésére felhívó írásaiért. Csakis ezekért, mert már csak ilyeneket ír.

Valamikor voltak más írásai is. Több mint húsz éve a Népszabadság Bécsi úti székházában a negyedik emeleten ült Bächer Ivánnal (!) egy szobában. Nagyon is megértették egymást: Bayer az akkor még egészen más térfélen játszó Fideszt azért hagyta ott, mert liberális lelkének nem tetszett, hogy egyre több a „fegyver” a Lendvay utcai pártközpontban. Igen, voltak kollégák, akik „már akkor tudták, ki ő”, de én szerettem, ahogyan gondolkodik: „Nem egy Uj Péter, de nagyon is kell friss hangja az újságban”, gondoltam.

 

Aztán egyszer csak elhúzott tőlünk. „Van az a pénz”, mondta, és egy darabig gondolhattuk is, hogy akinek ez ennyire fontos, képes lehet nagyjából az ellenkezőjét is leírni annak, amit igazából gondol. Csak hát a történelemből és a világirodalomból is tudjuk, hamar foglyává válik az ember a saját maga indította folyamatnak. Belelovalja magát, belerögzül a szerepbe, pláne, ha kontrollja nincs.  

Elképesztő, hova jutott. „Mert hívő ember költő nem lehet” – írta le gyönyörűen Janus Pannonius, hogy az elvakultság a gondolkodás és az írás akadálya. De nála már régen nem arról van szó, hogy valaminek a szolgálatába állva nem tud racionális érvekkel előállni, vagy hogy túllépi az értelmes emberek közötti vita megszokott kereteit. Olyan rettenetes, vad gyűlölettel tör szavai­val minden elsöprésére, ami nem felel meg a gazdái és saját érdekeinek, hogy olvasója már a sötét erők apokaliptikus rohamát vizionálja, amely ellen be kell vetni az összes lehetséges fegyvert, különben mindennek vége. Utoljára ilyet a harmincas-negyvenes években olvashatott magyar olvasó.

A kitüntetés átadásakor a magyarság öntudatára ébredéséről zagyvált a szónok. Mintha most valamiért különösen fontos pillanat volna, hogy átérezzük ennek a jelentőségét. Mintha nem akkor mutatta volna meg ez a nemzet, hogy mit gondol magáról, amikor végre euró­paivá vált, azt hittük, végleg. Már megint kormányzati emberek akarják megmondani, mi a magyar, ki a magyar, mit kell gondolni ahhoz, hogy ők magyarnak ítéljenek bennünket. És szerintük éppen erre a most kitüntetett emberre van szükségünk ahhoz, hogy ráérezzünk, mit jelent nekünk ez a lángoktól ölelt kis ország.

Nem. Írhat akármit, káromkodhat, kiabálhat, gyűlölködhet, átkozódhat, én nem gyűlölöm, csak sajnálni tudom azt az egykori szőke srácot, akiből lehetett volna valaki.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.