Első szavazóként, még 1990-ben azon információk alapján szavaztam a Fideszre, amelyeket a diktatúra állampárti médiája osztott meg velem a fiatal demokratákról (ti. másmilyen média nem létezett). Ezt ma aligha tudnám megtenni: mármint azt, hogy a közszolgálati sajtó híradásaira támaszkodva választok magamnak ellenzéki pártot.
Abból kiindulva, amit mondjuk az M1, a Duna TV vagy a Kossuth közvetít, tényleg csak egy gyakorló elmebeteg szavazna a Fidesz jelenlegi ellenfeleire. A közmédia – működésének alapdokumentuma, a Közszolgálati Kódex szerint – „azon elsődleges fórum, amely lehetőséget ad az egyes vélemények ütköztetésére, az eredeti forrásból nyerhető információk megismerésére és az önálló, elegendő és megalapozott ismeretre támaszkodó véleményformálásra”.
Ehhez képest az utóbbi hetek közpénzből finanszírozott híradásaiból az a kép rajzolódik ki, hogy az LMP megszűnt, az ötpárti baloldal pedig kizárólag Simon Gáborból áll. Nemhogy programokról, de a döntést esetleg megkönnyítő korábbi teljesítményekről sem esik egy árva szó sem – mondjuk hogy az adósság leszorításában a globális válsággal küzdő Bajnai-kormány volt eddig a legsikeresebb, vagy hogy Gyurcsány idejében háromszor több lakás energetikai korszerűsítését oldotta meg az állam, mint a két Orbán-kormány alatt együttvéve (nesze neked, rezsicsökkentés).
