A szabolcsi Baktalórántházán élő Nagy Béláné példát mutatott. Másfél évtizede munkaképtelen, előtte ledolgozott 25 évet, 2010-ben mégis elveszítette a rokkantnyugdíját, mert állítólag már nem volt elég beteg hozzá. Nem roppant össze, hanem pert indított. És vesztett, pedig a szakértő sem cáfolta, hogy állapota szemernyit sem javult.
Az idegrendszere és a jelleme azonban a helyén volt: megint bírósághoz fordult, s miután itthon falakba ütközött, elment egészen Strasbourgig. Az „utcáról”, Baktalórántházáról. És nyert. A megítélt tízezer eurónyi kártérítés persze aligha valódi elégtétel, hiszen rokkantnyugdíjat ma sem kap. De mégsem küzdött hiába. Egy rokkantnyugdíjas – igaz, egyelőre nem jogerősen – legyőzte a magyar államot.
Ettől lesz az asszony kálváriája szimbolikus jelentőségűvé. Bizonyítja, hogy nem szabad feladni. Világossá tette, hogy a kétharmad sem jelent korlátlan hatalmat.
