Légköri viszonyok

Az elvadult lila és zöld sokaság számára a másik klub olyan emberekből áll, akik cukorkának nézik a hímtagot. Ez körülírva sem hangzik jól, de több szektorból egyszerre, a legközönségesebb módon beleüvöltve az éjszakába...! Van aztán az a visszataszító népköltés, mely szerint: „Fradista/újpesti cigányok, b... az anyátok!” Ha valaki nem sejtené, mit követelnek a brigádok: a felhívás arra vonatkozik, hogy az ellenfél drukkerei létesítsenek szexuális kapcsolatot a mamájukkal.

Közben akad egy kis rasszizmus is, mert a magyar futballpályákon – vigyázat, korántsem csupán a ferencvárosi vagy az újpesti sporttelepen – a cigányozás bevett szokás. Az Üllői úton azt is dalolták a zöld színért rajongók: „Újpesti cigány parasztok, sosem lesztek bajnokok!” Visszhangzott továbbá, hogy „ki nem ugrál, szar újpesti!”, mire érkezett a megfelelő válasz: „Utálunk, szar Ferencváros!” Egyetértés csak abban a tekintetben mutatkozott, hogy mindkét oldal lelkesen nyilvánította homoszexuálisnak az MLSZ-t. (Nem ezt a nyakatekert jelzőt kiáltozva.)

Amúgy majdnem telt ház volt, többen mentek ki a kupadöntőre, mint ahányan egy teljes bajnoki forduló hat mérkőzésén összegyűlnek. A meccset a bajnoki címet is elhódító FTC nyerte 1-0-ra; a győztes gól esetlegessége tükrözte az egész találkozó színvonalát. De hát a kilencedik kerületi este nem elsősorban a labdarúgásról szólt: a szövetség hiába hirdette sokféle felületen, hogy „a gyűlölet nem pálya”, mindvégig a legádázabb indulatok uralták a légkört.

Attól tartok, ebben az émelyítő futballkultúrában egyhamar nem lesz változás. Már csak azért sem, mert professzionális fórumon is akadt ilyen tálalása a találkozónak: „A szurkolói kártyás rendszer bevezetése és az amiatt kialakult mizéria óta ez volt az egyik legjobb hangulatú meccs magyar pályán.”

Csak a részleteket otthon a gyereknek ne kelljen elmesélni.