Pár hónapja egy világcég felsővezetőjének megpendítettem, hogy Magyarországon van egy törvény, ami szerint a két évig veszteséges nagyáruházakra a törvény erejénél fogva a bezárás vár. Akkor is, ha a cég azért veszteséges, mert befektetett ide. A jogszabály indoka pedig az, hogy a nagyáruházak árai túl alacsonyak, a máskülönben oly elszántan rezsicsökkentő magyar kormány szerint pedig az mégsem járja, hogy egy multicég akár a veszteséget is bevállalja az árversenyben. A cégvezető háromszor elmagyaráztatta magának a helyzetet, majdnem minden szóra külön visszakérdezett. Azt hitte, hogy a bolondját járatom vele. – Ez európai ország? – kérdezte végül hideglelten, én pedig sürgősen más témára tereltem a beszélgetést. Ott és akkor értettem meg, hogy Orbánék a pillanatot uralva hosszú távon milyen elképesztő kárt okoznak az országnak.
2010 előtt Magyarország egy átlagvilágcég térképén egy csöppnyi pont volt. Egy igazgatótanácsi értekezleten átlagos esetben az ebédszünet előtti levezető öt percben hozták fel az itteni ügyeket. Az utóbbi hat évben viszont alaposan megszaporodtak az olyan tanácskozások, ahol a fő témát úgy adták meg: Hungary. Mert a népszerűségét más kontójára hizlaló magyar kormány egyik napról a másikra összedobott, majd megszavaztatott adó- és egyéb törvényei nyomán az itteni leányvállalatoknak kapásból át kellett írniuk a teljes éves üzleti tervüket, vagy egy éjszaka módosítani a többéves üzleti stratégiát. És a leányvállalatok vezetőinek is sokszor kellett a szőnyeg szélén állva háromszor elmagyarázni az ingerült igazgatótanácsnak, hogy momentán milyen jogszabálynak tűnő bolondgombák sarjadtak ki errefelé. És miközben idehaza a jobboldali többség önfeledten járja a kanásztáncot azon, hogy mennyire elbántak a külföldi bankokkal, közművekkel vagy hipermarketekkel, addig odakint sikerült beleverni a nemzetközi nagybefektetők fejébe, hogy ez bizony egy kicsi, nem túl nyereséges, ellenben súlyosan kockázatos piac.
A baj csak az, hogy ha egyszer Orbánék megbuknak és jön egy racionális, piacbarát politikai garnitúra, az már nem fogja tudni meggyőzni a befektetőket az ellenkezőjéről. Akkor ugyanis Magyarország újra csak piaci súlyának megfelelően, ötperces téma lesz. Vagy inkább már az se.
