Ahogyan annak idején Kádár elvtárs dolgozószobájában is mindig égett a villany, most Lázár János próbál úgy tenni, mintha személy szerint ő pörgetné itt a GDP-t. És hát akkor kellenek a csinovnyikok is, ezért a tízórás munkavégzés. Kár, hogy ez az egész egyrészt kamu, másrészt álszent, harmadrészt arrogáns, negyedrészt borzasztóan káros, összességében szembeköpősdi.
Kamu, mert Lázár, amikor átvette bizonyos Navracsicstól a stafétát, azt mondta, hogy nem lesz itt annyi kormányablak, tele vagyunk felesleges emberekkel. Ehhez képest most ezt a sok haszontalan embert tíz órában kell foglalkoztatni. Inkább szélnek lehetne ereszteni a hozzá nem értőket, a maradék elitből meg ütős kis csapatot építeni, és máris kész az univerzum legjobb államigazgatása napi nyolc órában.
Álszent, mert a családbarát kormány, amelyik állítólag mindent megtesz, hogy a családok futószalagon gyártsák az utódokat, amelyik bevezette a gyed extrát, a rugalmas munkaidőt, amelyik adókedvezményt ad a gyesről visszajövő szülőt foglalkoztató cégnek, most odasercinti: a Miniszterelnökség nem családbarát munkahely. Nem? Akkor mégis micsoda volna az? A csirkebontó üzem hajnal háromtól délután kettőig? Az ápolónősdi 24 meg 48 órás műszakban? Egy belvárosi irodában nyomni az ipart nyolctól ötig sokkal inkább családbarát, de legalábbis a legkönnyebben alakítható azzá. Gyerekmegőrző a földszinten, rugalmas szabadságkiadás, Mikulás-buli, ilyesmi.