Kitartó munkával, padlóba döngölt ellenzékkel és jókor érkező válságokkal többséget lehet szerezni az Európai Unióból való kilépéshez. Ezt június 23-án bebizonyították a britek, ami után csak egy hetet kellett arra várni, hogy felbukkanjanak magyar kormányzati politikusok, akik értik a kor szavát. Elsőként az EU-s pénzek elosztásával is foglalkozó miniszter, Lázár János, majd beosztottja, Kovács Zoltán kormányszóvivő bontott zászlót, és biztosan lesznek még követőik. Bár azt érdemes megjegyezni, hogy Lázárnak sikerült óvatos körültekintéssel elegyíteni halálmegvető bátorságát. Úgy fogalmazott, hogy „jó szívvel nem tudna a bennmaradásra szavazni".
Egyrészt attól rossz szívvel még szavazhat rá, másrészt nem kell szavaznia, hiszen Orbán Viktor világosan megmondta, hogy Magyarországon nem lesz referendum a kilépésről. Lázár őszinteségi rohama előtt Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter légből kapottnak nevezte azt a német pénzügyminisztériumi okfejtést, miszerint a britek után a magyarok lehetnek a következő távozók: „Nincs ilyen szándék, nincs ilyen terv, nincs ilyen forgatókönyv, ötlet vagy elképzelés." Izgalmas lenne megtudni, miről beszélgetnek ők ketten a kormányülésen, ha pont erről nem.
A jelek szerint a magyar kormánypárt álmában most éppen két, egymással játszó macska. Csak nehogy arra ébredjen, amire a hasonlóan pajkos brit konzervatívok, akik most kétségbeesetten igyekeznek tisztázni, ki vezesse őket és merre, mi is a politikájuk, és nem lenne-e jobb gyorsan új választásokat kiírni, amíg még egyáltalán létezik a pártstruktúra.
