A minap Áder János, immáron sokadszor, magas pozíciójához illő emelkedettséggel figyelmeztetett a nemzetközi környezetszennyezés, a világméretű szén-dioxid-kibocsátás káros hatásaira, drámai szavakkal ecsetelte az erdőirtás borzalmait nem megkerülve a nagyhatalmak ebbéli felelősségét sem, egyszersmind világméretű összefogást hirdetett, kellő érzékenységet mutatva az időszerű fejlemények, így az idevágó amerikai civil kezdeményezések, nem kevésbé a várható párizsi világkonferencia iránt. Szerinte már nem elég a szennyezéscsökkentés, a fejlesztések, az energiatakarékosság: az elkerülhetetlen katasztrófára kell készülni. Mit is mondhatnánk? Sokkoló gondolatok.
Legyen szabad mégis a környezetvédelmi közhelyszótár egy másik tételét is a köztársasági elnök úr figyelmébe ajánlanunk: think global, act local. Azaz: gondolkozz nagyban, cselekedj a közvetlen környezetedben.
Saját háza táján pedig a köztársasági elnök leginkább a teljes tehetetlenség jeleit mutatja. Vagy ami még rosszabb, esetleg úgy tartja, hogy a Fidesz mindent megtesz a környezet védelméért. Szerinte mindenesetre az atomerőmű teljesen rendben van, a nemzetipark-rendszer szétverése pedig nem érte el az ingerküszöbét. Áder Jánosnak az elmúlt évek során az se tűnt fel, hogy az Orbán-kabinet súlyosan szabotálja az uniós energiatakarékossági célok hazai érvényesítését. Mert, hogy egy újabb zöldközhelyet citáljunk, az a legolcsóbb energia, amit nem használnak fel. A globális fogyasztáscsökkentésért mégoly elszántan küzdő köztársasági elnök azonban egyszer sem fújt riadót azért, mert a magyar kormány sehogy se bírt nekigyürkőzni a közösen vállalt feladatoknak. Sőt, egyszerűen nem vett tudomást róluk.
