Függőségi nyilatkozat

Sokan mutatnak rá manapság, hogy az ország jelenlegi helyzetéért nemcsak a politika, hanem az értelmiség is felelős. Szerintem a kép úgy teljes, ha a sajtó felelősségét is az asztalra tesszük. A sajtónak is nagy a felelőssége ugyanis abban, hogy a közbeszédet szinte teljesen az egyes pártoknak, vagy politikusoknak elkötelezett elemzők, értelmiségiek uralják.


Kezdjük a Dessewffy Tibor által gründolt Gyurcsány-közeli Demos és Progresszív Intézet esetével. Ezek eddig az egymást követő Gyurcsány-kormányok megrendeléseiből tartották fenn magukat. Valójában a volt kormányfő think-tankjei. Ebben még nincs is semmi kivetnivaló. De abban már igen, hogy mindkettő vezetői és munkatársai független elemzőkként jelennek meg a nyilvánosságban.

De a jobboldalon is ez a helyzet. Ott van pl. a Nézőpont Intézet Mráz Ágoston Sámuellel az élén, aki szintén független elemzői státuszban jelenik meg a nyilvánosságban, miközben mind Mráz, mind a Nézőpont Intézet kuratóriumi tagja, Lánczi András a Fidesz országgyűlési frakciójának szakértője. Nevük ott szerepel a párt szakértői páholyának bejárata elé kihelyezett táblán, mely a belépésre jogosultakat sorolja fel Fidesz-szakértők cím alatt. Ugyanez igaz Giró-Szász Andrásra, a Századvég Alapítvány ügyvezető igazgatójára is, aki például napilapokban, interjúkban elemezte Orbán Viktor évértékelőjét (s bármily meglepő: nagy ívű beszédnek tartotta). A Political Capital tanácsadóként nem csupán stratégiai, hanem napi szinten befolyásolja az MDF politikáját.

Nem járnék el etikusan, ha nem néznék körül a "saját házam táján". A Republikon Intézetnek és stratégiai vezetőjének, Tóth Csabának az esete is ide tartozik. Igaz, Tóth Csaba az utóbbi időben nem szólal meg nyilvánosan politikai elemzőként. Nem válaszolt például a Demos és a Progresszív Intézet SZDSZ-ellenes őszi hadjáratára (mert ugye a szakértői kormány akkor még nonszensz volt). Persze volt idő, amikor ő is feltűnt különböző műsorokban mint politológus, miközben már az SZDSZ tanácsadója volt.

A média felelősségét azonban nagyobbnak tartom, mint a pártközeli intézetek politológusaiét. Ők végül is csak a munkájukat végzik. Arra például, gondolom, sokan emlékszünk, amikor a közszolgálati televízióban a tavalyi népszavazás estéjén, minden pártnál az ügyeletes pártközeli politológus kommentálta az eseményeket független elemzőként. Ez a közszolgálatiság valami egészen torz felfogását jelzi.

A helyzet teljesen abszurd: az egyes pártok, politikusok stratégiáját, napi reakcióit, felszólalásait előkészítő, különböző politikai lépéseit megtervező, elindító tanácsadó csapatok a nyilvánosságban saját maguk és az ellenfeleik lépéseit függetlenként elemzik, vitatják, döngölik a földbe, vagy legitimálják. Könnyen beláthatjuk, ez a két szerep összeférhetetlen. Vagy tessék kijönni a "fényre", és, mint minden normális demokráciában, a valódi hovatartozást, a munkaadót vállalva megszólalni a nyilvánosságban, vagy tessék valóban független elemzőként működni. Tertium non datur.

A sajtónak pedig illene végre néven nevezni azt, akit megszólaltat. Tavaly az egyik autópálya-építésnél történt balesettel kapcsolatban teljesen jogosan kérdőjelezték meg a balesetről készült szakvélemény hitelességét, miután kiderült, hogy azt az építtető cég volt alkalmazottaiból álló grémium készítette. Miért érdemel más elbírálást az a pártközeli politológus és/vagy intézet, amely magát függetlennek beállítva folyamatosan kimutatja kenyéradója lépéseinek nagyszerűségét, s leleplezi az ellen ármánykodását? A magyar média pártpolitikai befolyástól mentes része új életet kezdhetne most azzal, hogy néven nevezi a dolgokat ebben az esetben is, mint ahogy azt minden más esetben általában megteszi.

A köztiszteletben álló, a közgondolkodásra érdemben hatni tudó független elemzők, értelmiségiek mellőzése a nyilvánosságban a demokrácia minőségét rombolja. Ez az állapot egyfajta gigantikus csoportpszichózisba kergette a magyar értelmiség és politika nagy részét: a politikusok és az elkötelezett értelmiségiek mindig azt hallják egymástól, amit szeretnének (a legjobbat), az ellenféltől, amire számítanak (a legrosszabbat); a szekértáborok egymást hajszolják bele a szakadékba. És zuhan velük az ország is.

A szerző politológus, az SZDSZ tanácsadója

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.