Hook kapitány kora

A politikai elemzők és hírmagyarázók újra felfedezték Fernand Braudelt. A kiváló múlt századi francia történésznek számos könyve, tanulmánya foglalkozott a földközi-tengeri kalózkodással. A népszerű újságcikkek főleg azon sommás mondatát idézik, amely szerint a kalózkodás a háború egy másodlagos formája. Pedig Braudel írásaiból kiderül: a kora újkorban a kalózkodás számos országban a nemzetgazdaság legfontosabb ágazata volt. Akárcsak most Szomáliában.

A dolog nem játék. Nem a mesésen gonosz Hook (Kampókéz) kapitány vicces gonosztevői, hanem könyörtelen üzletemberek és kétségbeesett tengeri banditák a főszereplői. A szomáliai vizek környékén folyó tengeri harcok, hajó- és emberrablások számos egymással vetélkedő tengeri hatalmat kényszerítettek arra, hogy hadihajóit Afrika szarvához küldje. Az elmúlt napokban az egyenlőtlen erők közötti csatározások újabb fordulatot vettek: az USA és Franciaország több kalózt megölt. Egyre többet beszélnek arról, hogy a másodlagos háborút a szárazföldön kellene folytatni, a kalózkodást hátországában felszámolva.

A mára kockázatossá vált Afrika-közeli vizeken szállítják Európa és Kelet-Ázsia számára a létfontosságú energiaforrások harmadát - kőolajat és cseppfolyósított gázt. Itt haladnak át a japán és kínai elektronikai termékek, a gépkocsik és az élelmiszer. A világ gazdagsága hajózik el a világ legszegényebb és leginkább magára hagyott szeglete előtt. Szomália majd húsz éve állam nélküli ország, ahol nincs kormány, nincs gazdaság, ahol a kalózkodáson és a segélyeken kívül a khat nevű enyhe kábítószer forgalma a szánalmas gazdaság alapja. Amióta a kilencvenes évek elején összeomlott a korábban szovjetbarát katonai diktatúra, majd az országból pánikszerűen elmenekültek az amerikaiak is, Szomália csak földrajzi fogalom. Az állam újraélesztése kudarcot vallott. A szomszédos rivális Etiópia megpróbálkozott a csendőrszereppel - nem sikerült nekik.

A nyugati és keleti csatahajók és cirkálók tehetetlenek a hatalmas térségben portyázó kalózok ellenében. Egy-egy csapatot elfoghatnak, leölhetnek ugyan, de a másodlagos háború folytatódik. És rizikós a rajtaütés is, hiszen a tengeri hatalmak polgárai és hajói a kalózok túszai, rajtuk állnak bosszút. Az emberi életet pedig ebben a térségben kevésre becsülik. A másodlagos háború iróniája, hogy a "primitív afrikaiak" a modern elektronika eszközeit, korszerű harci eszközöket vetnek be. Csak a banki átutalásokat kerülik bölcsen, használt százdollárosokat követelnek váltságdíjként.

Afrika nagy része eddig is kívül maradt a világgazdaság fő folyamataiból. A szomáliai állapotok - beleértve a mostani kalózepizódot - a globalizált kapitalista világ torzképét mutatják. Ugyanis nem arról van szó, hogy a kalózok modern Robin Hoodként sarcolnák a gazdagokat. A kalózok feltehetően maguk is részei a globális folyamatoknak. Képviselőik beépültek a biztosítótársaságok és szállítók hálózatába, komoly pénzügyi hátterük van, főnökeik talán Londonban ülhetnek, a középvezetők pedig fényes villákat építenek maguknak a kelet-afrikai tengerparton. A hajófoglalók pedig csupán bérmunkásai ennek a multinacionális vállalkozásnak.

A franciák most lefogtak pár fegyverest. El is ítélhetik őket. Az üzlet lényegén ez keveset módosít.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.