Szám is került e kitétel mellé: a hazai forgalomban nyolcvan százalékot kell elérnie annak, ami itthoni alapanyagból és cégeknél készül. Még ha jórészt mindez csak az alaptermékekre vonatkozik és a feltételeket nem vállalta is minden kereskedőcég, a kódex létrejötte akkor is eredmény. Legalábbis "politikailag". Hogy azon túl mire is lesz jó, afelől már lehetnek kétségeink.

A kódex még csak nyomokban sem jogszabály, pontjai önkéntes vállalások, nem egyebek. S e ponton érdemes értetlenkedni is kicsit, miért is érzik néhányan máris a versenyjoggal ellentétesnek azokat. Egy magánvállalkozás (nem közbeszerzésre kötelezett állami cég) szíve joga azt eldönteni, honnan és milyen "származási megoszlásban" szerez be árut. Ráadásul - ismételjük - a rögzített vállalások nem is kötelezőek. Ki jelentene fel kit, és mire hivatkozna? A vállaltak megtartása az aláírók lelkiismeretén múlik - és a kereskedelmi-üzleti világban, különösen mifelénk, az ilyesféle méricskélés meglehetősen ritka. Szankció gyakorlatilag nincs, az előírások érvényesülését ellenőrző etikai bizottság vétség esetén a "nyilvánosság" erejével próbálhat hatni a szabálytalankodóra. Az is valami, elvégre a legendás perzsa hadvezér, Xerxész is megkorbácsoltatta a tengert, amikor az hadainak viharával útját állta.

Mosolyoghatnánk is akár ezen az eszköztelenségen, csakhogy ennél jóval nagyobbak azok a feszültségek, amelyek az egyeztetéseket végső soron megindították. A kódexről folyó tárgyalások ugyanis ismét megmutatták, mitől is kiszolgáltatott és erőtlen a hazai élelmiszer-ágazat. Etika ide vagy oda, ez a történet igazából mégis csak a pénzről szól. A kotta egyszerű: az adóhatóság kimutatásai szerint a kódex előírásaiban érintett hazai feldolgozók az utóbbi években, ha drámaian nem is, de mégis stabilan veszteségesek voltak, a termelők összességében néhány tízmilliárd forintos nyereségüknek örülhetnek ugyan egy kicsit, de a kereskedelmi haszon ezzel szemben százmilliárdokban mérhető - híven tükrözve így a piac jelenlegi erőviszonyait is. Ha ez a jövedelem magyar terméken keletkezik, a lánc kulcsszereplőjével, a fogyasztóval és annak forintjaival közvetlenül találkozó kereskedőnek az is jó, ha meg importárun, úgy se rossz. A szervezett termelői és feldolgozói érdekvédelem érdemi lépésekre képtelen, ráadásul az egyes ágazatok maguk is belső feszültségekkel küzdenek. Pillanatnyilag nincs az a kódex, amely ezen az ököljogon rövid távon változtatni tudna. Marad hát a tengerkorbácsolás. Már persze etikailag.