Az egész múlt héten - nyilván sokadmagammal - lestem a hírportálokat, néztem a tévécsatornákon, mit mondanak a történtekről a politikai elemzők, romlik vagy javul a forint árfolyama. Olyan volt, mint egy rossz álom, de végül úgy tűnt, Bajnai jelölésével enyhül a feszültség. Hétfő délelőtt kisütött a nap, és feltűnt, hogy nemcsak politikai válság volt az előző héten, hanem szinte észrevétlenül kinyílt az aranyeső. Nő a fű, bimbózik a kajszibarack, énekelnek a madarak, egyszóval tavasz van: már lehetne ültetni a virágokat. Nincs háború, mint az apám fiatalkorában, nincs idegen hadsereg az országban, mint az én ifjúkoromban: csak magunk vagyunk, szabad magyar emberek egy demokratikus köztársaságban. Ehhez képest mélységesen természetellenesnek tűnik az az acsarkodás, amely a politika csúcsairól és a médiából sugárzik szét a társadalomban.

Süt a nap, virágba borult az aranyeső - hát nem mindegy ehhez képest, hogy Gyurcsány Ferencet egy hete felállva tapsolták, aztán meg a pártelnökségtől is el akar búcsúzni? Nem dől össze a világ, ha Bajnai kormányoz még egy évig, de akkor sem, ha már a nyáron visszatér Orbán Viktor. Gazdasági válság van, amit minél előbb kezelni kellene. Mindkét nagy politikai oldalnak érdeke, hogy ez beinduljon - akárki teszi meg az első lépéseket. Az önmérséklet is mindkét oldalnak érdeke: nem szükségszerű, hogy a gazdasági válság társadalmi válságba, utcai erőszakba torkolljon. Ha lesz új kormány és új pártvezetés a baloldalon, annak stílusváltást, békülékenyebb kommunikációt és masszívabb hátterű, határozottabb, valamint következetesebb cselekvést kellene hoznia.

Tegnap délutánra azonban újra úgy tűnt: süssön bármilyen szépen a tavaszi nap, a politikai válság nem enyhül. Továbbra sem tudni, mennyien és miben támogatják Bajnait, még kevésbé, hogy ki lesz vasárnap a szocialisták elnöke - vagyis egyelőre nem körvonalazódik, hogy mekkora lesz a korábbiakhoz képest az érdemi változás. Pedig nemcsak a költségvetési kiadások csökkentése része a válságkezelésnek, hanem az is, hogy a krízis tényleges hatásaitól még éppen csak megérintett, szorongó, elfojtott indulatoktól feszített társadalmat sikerüljön a muskátlisláda mellett tartani.