Lehet, hogy "félreolvastam" a Kétszer kettő című (március 24.) álláspontját, ezért nem értem, hogy miért nem a politikusok bűnösségéről, hanem a következő huszonnégy órát túlélni akaró, lehetetlen magyar nép bűnösségéről elmélkedik.

Két évtizede függetlenek vagyunk, és ezt nem tudjuk felfogni (gondolom, a vackunkon) - írja Friss Róbert. Nos, az én vackomról az elmúlt közel húsz évet így látom: a demokrácia nevében megválasztottam a
- most már tudom - silány választékból a legnagyobbat hazudó pártot, hogy a nevemben privatizálja az ország vagyonát. Mivel a demokrácia nevében megválasztottam a parlamentben lévőket, a demokrácia nem engedi meg, hogy jól fenékbe billentsem őket. A megválasztottak a nevemben tönkreteszik az országot, úgy, hogy ténykedésüknek még az unokáink is nyögni fogják a terheit. És én cseszhetem az uniót, és nem utolsósorban a demokráciát. Nem tehetek semmit, mert egyrészt én választottam hóhérjaimat, másrészt nincs huszonegyedik századi Deák Ferenc, harmadszor pedig a pártok finanszírozását végzők már túlságosan sok magyar javak felett rendelkeznek, azaz ők irányítják a politikát.

Összegezve: tudjuk, mi az unió, hogy jó másokhoz is tartozni, mi a demokrácia, el tudunk képzelni egy elnyomó hatalom nélküli országot, hogy hogyan élnek a gazdag uniós országokban a polgárok, hogyan viselkednek politikusaik. Arról is van fogalmunk, hogy milyen egy országért, egy nemzetért dolgozó becsületes képviselő. De ebben az elképzelésben a nép többsége magányosságra ítéltetett, mert csak a vágyaiban létezik az országért, a nemzetért dolgozó képviselő.

Pál Ernőné Majosháza