Egy neves biztosítótársaság jelentkezett az iskolában: rövid előadást tartanának a végzős évfolyam zömmel már nagykorú tanulóinak, ahol egyúttal kedvező pénzkereseti lehetőséget is kínálnának. A diákoknak nem kellene egyebet tenniük, mint elvállalni 10, azaz tíz darab szórólap terjesztését, amit bárhol, bárkiknek szétoszthatnak. A "munkáért" nettó kétezer forintnak megfelelő összegre szerződnének, és még az érettségiző osztály feneketlen kasszájába is juttatnának adományként szerződésenként háromezer forintot. Szerződnének, mondom, mert a "foglalkoztatás" természetesen a legteljesebb mértékben legális, szó sincs feketepénzekről. A derék biztosító minden, a bérhez kapcsolódó terhet, adót, járulékot befizetne. Igen, a nyugdíjjárulékot is. Igen, annak a magánnyugdíjpénztárra eső részét is. Hogy az éppen nagykorúvá serdült gyerekeknek momentán nincs még magánnyugdíjpénztári tagságuk? Ez nem jelenthet akadályt! Portfóliójában egészen véletlenül ez a szolgáltatás is szerepel, és hajlandó azonnal szerződést is kötni a nebulókkal, akiknek így lehetőségük nyílik rögvest nyugdíjpénztári tagokká válniuk. A gyermek pedig akadály nélkül terítheti a tíz darab nyomtatványt ismerősei körében, megkapja a nettó kétezret, az osztálypénztár pedig a háromezret. Ez utóbbi negyven gyereknél nem kis pénz - 120 ezer forint. Mindenki jól jár! Mindenki? A biztosító egészen biztosan. Bagóért megvásárolja a mit sem sejtő vagy legalábbis tájékozatlan fiatalok aláírását, miszerint - a mai szabályok szerint - negyvennégy esztendeig ő kezeli, ő fialtatja a ma még tizenévesek majdan egy életen át befizetett járulékait. És persze ő húzza belőle a hasznot. Mindezt néhány ezer forintért.

A szülők nagy része hamar átlátta az aljas szándékot, és egy gyors szavazással, jelentős többséggel úgy határozott, hogy gyermekeink nem vesznek részt ezen az egyébként iskolai tanítási időben tartandó "előadáson". Az osztályfőnök pedig megígérte, hogy "lefújja" az akciót. No de ez egy osztály volt a háromból. És ki tudja, hány másik iskolában, hány másik osztályban sikerült ügyfeleket szereznie az élelmes társaságnak.

Nem tudom, hogy csupán a biztosító egy túlbuzgó ügynökének az akciójáról van-e szó, vagy maga a társaság marketinges agytrösztje találta ki ezt a kampányt és küldte neppereit a középiskolákba. Tulajdonképpen mindegy; erkölcstelen, etikátlan, aljas, de jogilag talán támadhatatlan ügyletről lenne szó. Talán, hangsúlyozom, mert azért érdekelne az oktatási miniszter véleménye is.

Hogy esetleg nem mindegyik társaság dolgozik ilyen visszataszító módszerekkel? Hja kérem, itt is érvényes a népi bölcsesség: akinek nem INGe, ne vegye magára...

Sebes Andor

Budapest