Úgy hiszem, sok olyan tartalék is van a rendszerben, amit néhány, ésszerűtlennek tűnő és a beteg érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyó rendelkezés megszüntetésével mozgósítani lehetne.

Például engem több évtizede kezelnek csontritkulással. Magán-reumaorvoshoz járok, akinek joga van számomra gyógyszert felírni, de nincs joga csontsűrűségmérő vizsgálatra és speciális laboratóriumi vizsgálatra elküldeni. Emiatt el kell mennem először a háziorvoshoz, aki beutalót ad a lakóhelyem szerinti szakorvosi rendelő reumaosztályára, és ott kaphatok beutalót csontsűrűségmérő vizsgálatra. Teljesen feleslegesen veszem tehát igénybe a háziorvos, a rendelőintézeti szakorvos, valamint asszisztenseik idejét, energiáját. Külön gondot jelent a speciális laboratóriumi vizsgálat, amit sem a lakóhelyem szerinti szakorvosi rendelő laboratóriuma, sem a vele szakmai kapcsolatban levő Péterfy Sándor utcai rendelőintézet laboratóriuma nem tud elvégezni, de elvégezhető a lakóhelyemtől öt percre található Semmelweis Egyetem Központi Laboratóriumában. Ott viszont csak egy ottani orvos beutalóját fogadják el, mert állítólag az OEP másként nem téríti meg számukra a vizsgálat költségét.

Egy-egy generikus szer megjelenése költségvetési szempontból nagyon előnyös, de a betegek számára gyakran gondot okoz, és felesleges kiadásokkal jár. Például akkor, ha olyan gyógyszer megváltoztatásáról van szó, amit már évtizedek óta szed a beteg (pl. depresszió vagy magas vérnyomás ellen), és előzőleg már több gyógyszer nem vált be. Ha történetesen a generikus szer sem válik be, akkor a beteggel feleslegesen vásároltatnak meg egy új gyógyszert, amit használni nem, csak kidobni tud. Az ilyen helyzetek elkerülésére ajánlatos lenne a generikus szereket egy-két darabos kiszerelésben is gyártani.

Simonyi Jánosné

Budapest