Az argentin típusú összeomlást csak úgy kerülhetjük el, ha a legrövidebb időn belül az eurózóna tagjai leszünk. És lehetünk! Strauss-Kahn ultimátuma megtette hatását, Gyurcsány Ferenc ma már olyan intézkedésekről beszél, amelyek elvezethetnek bennünket ehhez a hőn áhított célhoz. Csak azonnal meg kellene lépni, amit egyre többen követelnek. Hogy mi lenne a legcélravezetőbb, azt A Magyar Csoda c. írásomban foglaltam össze (index.hu 2009. 01. 09.). Ezt nevezhetjük akár a Nemzeti Megmentés Programjának is: radikálisan csökkenteni a vállalkozásokat és különösen a foglalkoztatást sújtó terheket, megnövelni a fogyasztást terhelő adókat és svéd mintára bevezetni a minden vagyonra, még a külföldön szerzettre is kiterjedő, de csak a leggazdagabb egymillió háztartás által fizetendő vagyonadót, amelynek kizárólagos célja az államadósság törlesztése. Az adóreformmal egyidejűleg a költségvetési kiadásokból legalább ezerötszázmilliárd forintot kell megtakarítani. E nélkül az országban kialakult gazdasági és morális válság nem orvosolható. Az utóbbi abból adódik, hogy a hazai kkv-szektor egy része csak csalással juthat profithoz, nem tud annyi GDP-t létrehozni, hogy abból az állam elvárásait is teljesítse. A gazdaság szereplőinek egy másik része meg egyszerűen nem hajlandó megfizetni a hatalmon lévőket legitimáló magas adókat. Választást az nyer ugyanis, aki osztogatással több választópolgárt (kedvezményezettet és nyugdíjast) képes korrumpálni. A gazdaság azonban nem tudja kitermelni ennek a fedezetét, a folyamat vége csak a gyorsuló eladósodás lehet.

A kiadásokat azért kell csökkenteni, hogy a korrumpálást lehetővé tevő redisztribúciókat egyszer s mindenkorra kiiktassuk. Például az újraelosztást a vállalati szférában (aminek az a GDP-hez viszonyított aránya az EU-ban nálunk a legmagasabb): vállalkozás ne kaphasson vissza nem térítendő támogatást és adókedvezményt. Így érhetjük el, hogy annak forrását sem kell elvonni (így lehet csökkenteni a társasági és osztalékadót 15 százalékra és megszüntetni a különadót). Nincs bizonyíték arra, hogy a támogatásokon alapuló vállalkozásösztönzés hatékonyabb volna, mint az alacsony adó, infláció, kamat - és az euró. Ezzel a korrupció és a klientúraépítés alapját is jelentősen szűkíteni tudjuk! Ily módon mintegy 400 milliárd forint szabadul föl a költségvetésben.

A 2500 milliárd forintot meghaladó szociális kiadások terén a rászorultság elvének következetes érvényesítésével (amelyet a háztartások vagyonbevallása tesz lehetővé) még többet tudunk megtakarítani. A családi pótlék jelentős részét azok kapják, akik annak forrását szja formájában befizetik. Ha csupán a valóban rászorult kap, akkor csak a töredéket kell elvonni. Ez teszi lehetővé az szja egykulcsossá tételét és jelentős csökkentését.

E két redisztribúció kiiktatásával ugyan nem fog növekedni a vállalkozások és a háztartások összjövedelme (csak helyben marad, amit eddig elvontak és visszaosztottak), de a munkaadót sújtó járulékok minimum 10 százalékpontos csökkentésével legalább 500 milliárd forinttal nő a vállalkozásoknál maradó jövedelem évente. Ennyivel több pénz áll rendelkezésre beruházásra, fejlesztésre, munkahelyteremtésre és -megtartásra. Legalább 300 milliárd forint megtakarítás keletkezik a költségvetési szektorban dolgozó alkalmazottak után az állam mint munkáltató által fizetett járulékokban. További, jelentős megtakarítást lehet elérni az államigazgatás költségeiben is. Ennyivel kevesebb szja-t nem kell beszedni, ezzel lehet 15 százalékra csökkenteni a kulcsát. Ugyanakkor ennyivel nő a háztartások jövedelme. Ez a többlet adja a gazdasági válság megoldásának egyetlen lehetőségét: a devizahitelesek csak a náluk maradó nagyobb nettó jövedelemből képesek törleszteni a megnövekedett részleteket, a hazai vállalkozások pedig piacukat - és így munkahelyeik számát - csak a háztartásoknál maradó nagyobb nettó jövedelemre alapozva tudják gyorsan bővíteni.

A tb-alapokban keletkező hiányt a 13. havi nyugdíj megvonásán túl részben az áfa emelésével, részben pedig az uniós források erre a célra történő átcsoportosításával lehet ellensúlyozni. Magyarországon az ország teljesítőképességéhez képest a 13. havi nélkül is túl magas a nyugdíjak volumene. A rászoruló nyugdíjasokat támogatni kell, a nem rászorultakat pedig a magasabb áfa megfizetésével hozzá kell járultatni annak az igazságtalanságnak a tompításához, amelyet a Kádár-korszak hagyott ránk, amikor a nyugdíjasok jelentős része olyan feltételekkel ment nyugdíjba, amelyeket az ország nem engedhetett volna meg magának, és emiatt a későbbi generációk sokkal rosszabb feltételekkel válhatnak majd nyugdíjassá.

Az uniós pénzek jelentős részét - évi 200-300 milliárd forintot - az azonnali euróbevezetést lehetővé tevő adóátrendezési projektre kell fordítani és nem arra pazarolni, hogy háromcsillagosból négycsillagossá válhassanak egyes (holdudvari) szállodák.

De egyáltalán nem is biztos, hogy a tb-alapokban keletkező hiányt ki kell pótolni. A háztartásoknál maradó többlet lehetővé teszi ugyanis a nagy elosztó rendszerek elkerülhetetlen reformját. A háztartások és a vállalkozások javára történő adóátrendeződés azonnal éreztetni fogja jótékony hatását az államháztartásra. A munkaadót terhelő járulékok csökkenése miatt a költségvetési szektor fenntartása kevesebbe kerül, míg a benne dolgozók nettó jövedelme emelkedni fog. Az, hogy ugyanakkora bruttó bérből magasabb lesz a nettó jövedelem, szükségtelenné teszi a 13. havi fizetéseket is.

Ezek azok az adókulcsok, amelyek mellett már nem éri meg csalni, zsebbe adni a fizetést. Ennél kisebb átrendezés csak látszatintézkedés, s csak a válságot mélyíti el. Nem számolná fel ugyanis a morális válság alapját, azt, hogy ma Magyarországon a normaszegés az általános s következmények nélkül lehet csalni és hazudni. Ez az oka a fizetőképességünk megroggyanásához vezető bizalmi válságnak. Magyarország sem következmények nélküli ország! Most kell fizetnünk az őszödi beszédben részletezett böszmeségekért: tudták, hogy nincs fedezete a választópolgárok korrumpálásának, mégis megtették, ráadásul az ország súlyos eladósítását eredményező hiteleket a lehetségesnél sokkal magasabb kamatszinten vették fel. Az ország eladósodásához ugyancsak nagymértékben hozzájáruló állami fejlesztési programok is az elfogadhatónál sokkal drágábban valósultak meg. A Transparency International jelentése szerint a hazai közbeszerzések 25 százalékkal túlárazottak, ennek mértékét csak 2006-ban 280 milliárd forintra becsülték. (Ennyi nagyjából a 13. havi nyugdíj összege is.) Egy ország, amelyben mindez megtörténhet, törvényszerűen kerül a nemzetek szégyenpadjára, és adósságait a spekulánsokon kívül senki más nem hajlandó megfinanszírozni.

Az IMF-től és az Európai Bizottságtól kaptunk még egy utolsó esélyt. Ha ezzel nem tudunk élni és nem valósítjuk meg az euró gyors bevezetését lehetővé tevő Nemzeti Megmentési Programot, akkor igen rövid időn belül azt fogják tapasztalni az állampolgárok, hogy pénzük, megtakarításaik, vagyonuk értéke egyik pillanatról a másikra a töredékére zuhan. Az elkeseredett emberek - ahogy Ecquadorban és Izlandon -, felelősöket fognak keresni. Ezt az utcai harcokhoz vezető állapotot senki sem akarhatja! De be fog következni, ha nem térnek észhez azok, akikre az ország sorsa bízva van.

A Nemzeti Megmentési Programot a nemzet legjobb erőinek összefogásával kell végrehajtani. Előre hozott választások nem lesznek, a Fidesz pedig nem hajlandó együttműködni azokkal, akiket a válságért felelősnek tart. A patthelyzet feloldására egyetlen lehetőség a minden párt által támogatott szakértői kormány. Egy hiteles, makulátlan kormánytól elfogadja a társadalom a költségvetési kiadások radikális csökkentését, ha cserébe alacsony adókat, olcsó államot kap és tudja, csak így menekülhet meg a sokkal rosszabbtól. Csak egy ilyen kormány képes olyan jogszabályokat alkotni, amely nem sérti az emberek igazságérzetét. "A Magyar Csoda" című cikkem megjelenése után rengeteg egyetértő e-mailt kaptam. Az olvasók kifejezésre juttatták, hajlandóak áldozatot hozni, ha ezzel egy igazságosabb és biztosabb jövőt kínáló állapot áll elő. A vagyonadó alkalmas a szociális szempontok - gyerekszám stb. - legteljesebb figyelembe vételére, és a hitelt természetesen le lehetne vonni az alapjából. A vagyon teljes körű számbavételét meg fogja könnyíteni az adóparadicsomok megítélésével kapcsolatos paradigmaváltás. Helmut Schmidt volt német kancellár egyenesen azt követeli, hogy offshore cégek ne nyithassanak számlát kereskedelmi bankokban. De az EU adóügyi biztosa, Kovács László is kilátásba helyezte az országok közti banktitok feloldását.

A vagyonadót addig kell fenntartani, amíg az államadósság kezelhető szintre nem csökken. Az IMF és az Európai Bizottság nagyra fogja értékelni erőfeszítéseinket, a lehető legkonstruktívabb lesz a szakértői kormány támogatásában. Elő fogják segíteni, hogy a "magyar csoda" létrejöjjön és a sikeres összefogás tesztországaként modellül szolgálhasson az IMF stratégiájában. Ha olyan szakértői kormány valósítja meg a Nemzeti Megmentés Programját, amelynek tagja lehetne pl. Lámfalussy Sándor, "az euró atyja", akkor a lehető legrövidebb időn belül az eurózónába léphetünk. Ez minden magyar állampolgár elemi érdeke. Aki ennek a programnak a megvalósulását gátolja, az a magyar nemzettel szemben történelmi bűnt követ el és következményeit viselnie kell.

A szerző közgazdász, a Corvinus Egyetem docense