fellib | 2008. december 19. | 09:43:26

T. Vízenjáró!


Engedve felszólításának újraolvastam a cikket, és a teljes levelezést, ami a cikket követte.

Valóban igaza van abban, hogy az emberre hatással vannak az érzelmei és az értékrendje. Teljes meggyőződésem, hogy emiatt beszélünk el egymás mellett. Az én értékrendemben a másik szeretete, ismerete a garancia, amit a házasságkötés pecsétel meg. A kettőnk közti különbség az, hogy ezt a garanciát Ön egy törvénytől várja. Mivel szerintem a házasság maga a garancia, ezért van - szerintem - üzenete a papírnak.

Magyarázza meg nekem - ha van kedve - hogy az Ön gondolatmenetében miért a papír alapú házasság velejárója a terror és az erőszak!
Úgy érzem, hogy olyan dolgokat akar felhozni a házasság elleni érvként, amik valóban deformálódott emberi kapcsolatokat jellemeznek, de nem értem, hogy ezek mennyiben jellemzők az együttélés formájára. Szerintem csak arra utalnak, hogy ilyen emberrel nem érdemes együtt élni. Semmilyen formában. Sem papírral, sem anélkül.
Az, hogy vannak terrorista hajlamú emberek, az engem nem befolyásol abban, hogy elkötelezett legyek az -ÉN- házastársamhoz. Természetesen nem várom el Öntől, hogy velem egyetértsen, és Ön is házasságban éljen! Azért koptatom csak a billentyűket, hogy az az egy-két ember aki esetleg olvas minket, lásson más mintát is, mint azt ami ma megszokott.

Az, hogy van terror, erőszak, szomorú. De ez csak azt jelzi, hogy az emberek valamit elrontanak. Vagy a társválasztást, vagy valamit az együttélés során. Ez csak házasságban jön elő? Élettársak között nincsen ilyen csalódás? Az Ön érveléséből úgy tűnik, hogy ezekért a papír a felelős és nem az a két ember.

Azt írja: "Öröm látni a mai világban, hogy azért van akinek sikerül." Ebből a mondatából úgy tűnik, hogy Ön azt gondolja, hogy manapság sokaknak nem sikerül. Miért van ez így? - kérdezi Kuvik a válási statisztikát idézve. Tényleg! Az elmúlt kétszáz évben annyi "nagyszerű újításon" mentek keresztül az emberi kapcsolatok! Miért van Önnek az az érzése, hogy manapság siralmas a helyzet? Vagy mégsem oldja meg az alapvető problémákat az a sok alternatíva, ami az elmúlt kétszáz év alatt megjelent? Ha manapság rosszabb a helyzet, mint korábban, akkor nem lehet, hogy ezek az alternatívák generálják ezen problémák egy részét?

Nálam a házasság "győzelme" nem azonos a klérus győzelmével. Ezért próbáltam figyelmébe ajánlani a polgári házasság intézményét.

Féllib

vizenjáró | 2008. december 18. | 19:07:57

T. Fellib!

Azért a magyar nyelv elég egyértelmű. A garanciáról írtam (nem a házasságról) az ön által inkriminált részben.
A papír nem üzen. Az emberek érzései, érzelmei vannak hatással az egyénre. És saját értérendje. Ami nem egy celebrális hagyomány nagyszerűségéből eredeztethető. A házasságba azért gondolja bele a mostanában terítékre kerülő másik törvényeket is. (távolságtartás, családon belüli erőszak.)
Aztán kezdjen el papolni olyan nőknek (és van férfi is) akit azért otthon, "papíralapú" házasságban rendre fizikai és lelki terror ér. Ha netán sikerült elválnia, Ön szerint a házasságban fog gondolkodni újra. Vagy neki már nem is lehet párja?
Az egyházról írt gondolatom újraolvasását szintén ajánlom. Mondanivalóm lényege: ez a döntés új píár fogást ad az egyház kezébe. A figyelmembe ajánlott dolgokat köszönöm. Öntől elég az újraolvasás.

fellib | 2008. december 18. | 14:32:55

Tisztelt Vízenjáró!

Azt hiszem, sok mindenre válaszoltam Önnek is Kuviknak és Bobe55-nek címzett üzenetemben, ezekre most én nem térnék ki újra.
- Hogy van-e logikai bukfenc az érvelésemben? Nem biztos. Szerintem ez a véleménye abból adódik, hogy különbözők a fogalmaink a házasságról. (Ld. amit Kuviknak írtam.)
- Az AB megerősítés engem csak annyiban örvendeztet meg, hogy szerintem jó előnyben részesíteni azt, ami az egyénnek és a közösségnek is hasznosabb. Persze ki-ki válassza azt ami neki tetszik, ettől még teljes jogú és értékű tagja a közösségnek.
- A papír "üzenete" szerintem 40 és 50 környékén is fontos. A kérdés csak az, hogy hajlandó vagyok-e átugrani azt a magasabb lécet, vagy így is jó, ahogy van.
- Az anyaszentegyház örül? Nem tudom, nem én vagyok az. Figyelmébe ajánlom viszont, hogy kb. 150 éve Mo-on létezik a polgári házasság is. Nem kötelező templomban is megesküdni. Szerintem pedig kifejezetten fölösleges képmutatás, ha az ember nem hívő.

Féllib

fellib | 2008. december 18. | 14:09:08

Tisztelt Bobe55!

Természetesen nem alkotmányellenes a házasságon kívüli együttélés sem. Nem tudom, hogy olvasta ennek az ellenkezőjét. A "lib" felem azt mondjam hogy Ön dönti el, hogy mit csinál. A másik felem viszont arról próbálja meggyőzni Önt, hogy házassággal (ld. Kuviknak írt válaszom) jobb.

Hogy az állam miért tesz különbséget? És én miért örülök ennek? Azt gondolom, hogy most mindannyian örülnénk, ha az állam a szabad versenyt a gazdaságban bizonyos korlátok között tartotta volna. A mostani válságot lehet hogy megúsztuk volna.
Nos a saját életünkben, társunk életében, gyermekeink életében is tudunk meggondolatlanul válságot okozni, ami tömeges esetben kihat az egész nemzetre is. Ha a család és a házasság az őt megillető helyen áll, akkor szerintem erre kisebb az esély.

Féllib

fellib | 2008. december 18. | 13:58:44

Tisztelt Kuvik!

Szerintem nagy különbség van az összebútorozás és a házasságkötés között.
Összebútorozni lehet meggondolatlanul, hirtelen elhatározásból, vagy éppen tudatosan eltökélten is.
Házasságot kötni (ami az én fogalmaim szerint teljes életre szóló szövetségkötés) csak tudatosan, felmérve az esélyeket, az elkötelezettséget vállalva lehet.
Ön azt írja, hogy házassága egy meggondolatlanság miatt ment tönkre, nem a "papír" miatt. Ha szabd így fogalmaznom, a hiba az Ön készülékében volt, nem a "házasságban" mint együttélési formában.
Természetesen nem gondolom, hogy egy rossz kapcsolatot a "papírnak" kellene
összetartania, vagy megjavítania.

Szerintem a papírnak üzenete van. Azt üzeni, hogy "elkötelezem magamat melletted. Akkor is, ha nálad szebbet, fiatalabbat, gazdagabbat is lenne módom keríteni, ha tegnap este éppen összevesztünk, akkor is melletted maradok. Ha feladod az életed egy részét, és oda befogadsz engem, akkor te is számíthatsz rám. Ha gyerekeket szülsz, és kiesel a munkából, karrierből, pénzkeresetből, rám támaszkodsz, akkor én nem fogok félre állni. Érdemes a kapcsolatunkba szeretetet, pénzt, időt energiát befektetned, mert én is ezt fogom tenni, nem fog kárba veszni az áldozatod öt, tíz, ötven év múlva
sem. Stb."

Hogy miért van ennyi válás? Szerintem azért, mert az emberek nem így kötnek
házasságot, hanem csak úgy, mintha összebútoroznának. Meg azért, mert nincsen elkötelezettség a másik felé.
Ma a konfliktuskezelés a kapcsolaton belül csak annyi, hogy keress másikat! Ez a minta. Szerintem az emberek ma sem rosszabbak mint korábban. Csak rossz mintákat követnek.

Féllib

vizenjáró | 2008. december 18. | 09:57:39

T. Fellib!
Gratulálok Önnek a sikeres, boldog házasságához. Öröm látni a mai világban, hogy azért van akinek sikerül. Azért az ön mondatában, miszerint "Ha ezt sikerül megvalósítani is, akkor ez az igazi garancia és ez nem csak vagyoni garancia." van egy kis stikli. A baj, hogy garanciákat előre szoktak kérni és nem "ha sikerül". És ugye a jó házasság az lutri. Főleg fiatal korban. Még érdekes számomra, hogy amennyiben ön boldog házasságban él, miért kell önnek egy alkotmánybírósági megnyugtatás is. A belső harmónia elérése és fenntartása nem elég? Kívülről kell megerősítés? És mi van másokkal? Akiknek nem sikerül de már nem a papírral akarnak foglalkozni. Esetleg 40-50 fölött találnak párjukra, miközben hemzsegnek köröttük a nem közös gyerekek? Mit véd ez a taláros szenilis, ódivatú gittegylet? Ez az új törvény nem vonta volna meg az alkotmánytól, hogy ne védje a házasságot! Viszont az sincs benne az alkotmányban, hogy másféle együttélés tilos! És az élet produkál olyan dolgokat, melyet a jog baromi lassan követ. Ez nálunk 3szorosan így van. A konkurrenciára való hivatkozás pedig egy nagy humbuk.
Szemforgató, politikai bábuk: ez ma az alkotmánybíróság. Gondolom az anyaszentegyház most hátradől és dörzsöli a kezét: egy darabig még lesz bevétel templomi esküvőből. Hiszen ki lett mondva. A házasság előrébbvaló.
Na de mi lesz a lelkekkel?

bobe55 | 2008. december 17. | 14:46:37

Ezek szerint az alkotmány megmondja hogy alkotmányosan én mit választhatok a nagy semmit. Választás nincs, csak házasodni alkotmányos. Hű de alkotmányos!!! Minél jobban erőltetik annál rosszabb, ez az ami biztos!!!

kuvik | 2008. december 17. | 13:34:30

Tisztelt "Féllib"!
Magam is átéltem, mert fontos volt kimondani, de mert fiatal és meggondolatlan voltam nyolc hónap múltán már ki is mondták a válásunkat. Most érett fejjel a párommal (élettársammal) kiegyensúlyozot családi életet élve nevelgetjük gyermekünket. Papír nélkül. Miért van az, hogy tíz házasságkötésből négy válással végződik?
Boldog együttlétet kívánok Önnek!
Kuvik

fellib | 2008. december 17. | 12:13:06

Tisztelt Ónody-Molnár Dóra!

Higgye el, nem olyan nagy "procedúra" az a házasságkötés. Nekem fontos volt az, hogy halljam és kimondjam: "Holtodiglan, holtomiglan." Ha ezt sikerül megvalósítani is, akkor ez az igazi garancia és ez nem csak vagyoni garancia.
Én örülök a döntésnek, bár az indoklás nem a szám íze szerint való.
Hosszú, boldog házasságot kívánok Önnek!

Féllib