Fizetni legálisan
Az intézkedés nagy vihart kavart, az Egészségügyi Minisztérium kezdeményezésére felügyeleti vizsgálat is indult. Ez valószínűleg elmarasztalja majd az intézményt, mert a hatályos jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy egy kórház ilyen esetben pénzt kérjen (már amennyiben közfinanszírozott szülészeti ellátás keretében kérik a kismamáktól az önrészt). Félő, azonban, hogy ezzel a történet véget is ér anélkül, hogy a jogalkotók megértenék a kórház szándékát és indokait. Mert a kórház szándéka életszerűbb és progresszívebb, mint az a jogszabály, amelyet esetleg megsért. Kár, hogy a választott megoldás - a törvény kreatív értelmezése - éppúgy kétes tisztaságú, mint az az állapot, amit megszüntetni szeretne.
Nézzük egy kicsit messzebbről! A hálapénz egyszerre tünete és okozója a magyar egészségügy bajainak. A beteg is, az orvos is szívesen helyettesítené valamilyen más megoldással. Mivel a hálapénz elterjedésének és fennmaradásának számos oka van, felszámolását, vagy inkább meghaladását biztosan nem lehet egyetlen egészségpolitikai lépéssel elérni. A hálapénz azért "intézményesült", mert sajátos modus vivendit teremtett az orvosok és a betegek számára egy nem jól működő rendszerben. A betegek és az orvosok "túlélési stratégiája" ezen a ponton találkozott. Az orvosok okkal gondolják, hogy munkájuk értéke nincs arányban azzal a juttatással, amit kapnak érte, a betegek érthetően érzik úgy, hogy nagyobb törődésre és biztonságra van szükségük, miközben nem tudják pontosan, mi jár nekik és mi nem. A két érdek összefonódása, még szabályozatlan körülmények között is (ezért mindkét félnek hátrányos módon) létrehoz egyfajta egyensúlyt a kereslet és kínálat szabályainak megfelelően. Ebből következően azok a módszerek lehetnek a legeredményesebbek, amelyek a hálapénzt olyan legális technikákkal váltják ki, amelyek szabályozott módon elégítik ki az orvosok és a betegek szakmailag vagy emberileg indokolható elvárásait.
A kórházi orvos megválasztásának joga társadalombiztosítási alapon nem jár. Az európai országokban sem, nálunk sem. A kezelőorvos megválasztásának igénye a szülészeteken a leggyakoribb. Bár a kismamák többsége, szerencsére, különösebb orvosi segítség nélkül is világra tudná hozni gyermekét, mégis a legtöbben a "saját" orvosuk közreműködésével szeretnének szülni. Szakmailag indokolt ez az igény? A széleskörű szakmai konszenzus szerint nem, mert az éppen ügyeletben lévő szülészorvos szakmai szempontból éppoly megfelelő ellátást tud nyújtani, mint a választott (ha nem, akkor az ANTSZ-ért vagy a felügyeletért, de nem a szabad orvosválasztásért kell kiáltani). Emberileg viszont érthető a választás igénye mert a terhesség és a szülés a nő életének egyik legbensőségesebb időszaka, miért is ne válassza meg azt, aki ezeket a hónapokat végigkíséri. Nem beszélve arról, hogy a különböző orvosok a szakmai protokoll keretein belül más-más hozzáállást képviselnek. A tb szolidaritási elvéből mégis "csupán" annyi következik, hogy az egészségbiztosító minden biztosítottnak (szülésnél mindenkinek) kifizeti a szakmailag indokolt ellátást.
Az orvosválasztás olyan többletszolgáltatás, amely mind az orvos, mind a kórház számára többletköltséget jelent (időben, szervezésben, munkarendben stb.), s de ezt az egészségbiztosító nem fizeti meg. Bizonyára érzi ezt a kismama is, ezért tartja természetesnek, hogy fizet. Ebben az esetben a hálapénzt nem olyasmiért adják, ami a jogszabályok szerint jár (ellentétben azzal, amikor az Állami Egészségügyi Központban az érzéstelenítésért kértek pénzt), hanem azért, ami afölött van. Mégsem mondhatjuk, hogy ez így rendben lenne. A szabályozatlanság miatt az árak nincsenek meghirdetve, nem tudható, kinél mennyit kell adni. Az orvos ezzel a jövedelemmel nem tud elszámolni, nem adózik utána és nem számít bele a nyugdíjába. A hálapénz az ellátásban résztvevők (szülészorvos, altatóorvos, műtős, szülésznő) között nem arányosan oszlik el. Nincs rögzítve, hogy a fizetésért cserébe mit kap a kismama (például: a vajúdás melyik szakaszában kell a választott orvosnak megjelennie), nem is tudja számon kérni, ha elégedetlen (a fórumokon is sokan panaszkodnak, hogy hiába fizettek, az orvos éppen akkor nem volt elérhető, amikor fontos lett volna). Végül, a hálapénz miatt az orvosválasztás nem is lehet kiegészítő biztosítási csomag része.
Mindezek alapján belátható, hogy a Veszprém Megyei Kórház intézkedésének alapelve helyeselhető. Ha a választás jogát legálisan meg lehetne fizetni, akkor ilyen esetekben szerződés születne, a kismama számon kérhető módon fizetné meg, amiért jelenleg hálapénzt ad feketén. A pénzt előre megállapított szempontok szerint osztanák szét a közreműködő egészségügyi dolgozók között, akik ezután adóznának, így nem kellene tartaniuk az adóhatóság vizsgálatától. Zsebbe nem menne semmi.
Három probléma van a jó szándékú kezdeményezés megvalósításával. Az egyik, hogy a kórház lépése élet-, de nem jogszerű. 2006-tól az egészségbiztosítási törvény megteremtette annak a lehetőséget, hogy a kórházak az ellátás költségeinek meghatározott részét elkérjék a betegektől, ha azok meg akarják választani a kezelőorvosukat. A kórház intézkedése erre a szabályra épülhetne, csakhogy a parlament végül úgy fogadta el a törvényt, hogy az éppen a szülészeten nem engedélyezi az önrészfizetést. Pont ott, ahol a legindokoltabb lenne! A másik hiba, hogy a jogszabályt olyan megoldással próbálták megkerülni, amely nem a kórház és a kismama között hoz létre szerződéses kapcsolatot. A kismama az orvosnak fizet, akinek a kórház "csak úgy" rendelkezésre bocsátja a műtőt "munkaidőn kívül". Miért mond le a kórház a pénzről? Feltehetően azért, mert egyébként megkapja a biztosítótól az ellátás díját. Ez viszont ügyeskedés, ami nem kerüli ki a jogszerűtlenséget. Végül baj van a kért öszszeg nagyságával. Összehasonlításképpen: a fővárosi Nyírő Gyula Kórház szülészetén az egészségbiztosító egy éve nem fizeti ellátásokat, így az intézmény 120 ezer forintot kér a szülésért, hálapénz nincs, ebből fedezik a költségeket. Veszprémben a közfinanszírozás nem szűnt meg, így orvosválasztás esetén az ellátás költségét gyakorlatilag kétszer számlázzák ki: először a kismamának, aztán az OEP-nek. Ehhez képest a jogszabály, azokon a területeken, ahol alkalmazható, csak az ellátás költségeinek 30 százalékáig engedi az önrész elkérését.
A Veszprém Megyei Kórház megpróbált alkalmazkodni az élethez, és olyan módszert keresni, ami jó az orvosoknak és jó a kismamáknak is. De mivel a törvényi szabályozás hiányzik mögüle, ezt így és ennyiért nem teheti meg. Mégis nagy kár lenne, ha a kezdeményezés az állam oldaláról pusztán egy felügyeleti vizsgálatot váltana ki. Legalább ennyire indokolt lenne, hogy a jogalkotó elhibázott döntését felülvizsgálja, és a szülészetre is kiterjessze az orvosválasztás legális megfizetésének lehetőségét.
Baraczka Mariann, a HealthCapital vezérigazgatója
