A magyar államfő, miként három hete a miniszterelnök is, ilyen alapállásból javasolt kölcsönös bizalomerősítő, elsősorban a szlovákiai magyarság és a magyarországi szlovákok jogbiztonságát, közérzetét erősítő lépéseket. Mindezekre Robert Fico és Ivan Gasparovic is csípőből vágta rá, hogy "nie". Ridegen, szinte már dölyfösen ismételgették, hogy semmi szükség további törvényekre, mert náluk minden szép és jó, a kisebbségiek jogai már most is meghaladják az európai átlagot.

Ebben van persze részigazság, hiszen például a magyar anyanyelvi oktatás az óvodáktól immár a Selye János Egyetemig terjed. A nemzetiségi kiadók, színházak és más kulturális intézmények viszonylag zavartalanul működnek. Mégis szükség lenne a Sólyom által felvetett szlovákiai kisebbségi törvényre, amely egyértelműen kijelölné a nemzetiségi művelődés és kultúra, valamint az azonosságtudat megőrzésének jogi kereteit. Egyszer s mindenkorra megálljt parancsolna a magyarellenes törekvéseknek, amelyek elnyűhetetlenségét az a tény is igazolja, hogy hiába hagyta jóvá a pozsonyi parlament azt a jogszabályt, amely alapján a nemzetiségi iskolák tankönyveiben a növendékek anyanyelvén tüntethetik fel a földrajzi neveket, s utána zárójelben a szlovák megfelelőit, Ján Mikolaj oktatási miniszter szerint a törvény zavaros, végrehajthatatlan. Pedig Fico pártja igyekszik jó pontokat szerezni az európai szocialisták frakciójában, ahova jövőre teljes jogú tagként szeretne bekerülni. Feltehetően ezért szállt szembe a tankönyvvitában koalíciós partnereivel, Slotával és Vladimír Meciarral.

Nem elképzelhetetlen, hogy a szlovák miniszterelnök már sejti, mekkora baklövést követett el, amikor Slotáékat beemelte a kormánykoalícióba. Már csak azért is, mert politikai szövetségese - miközben nemzetféltő lózungokat harsog és magyarellenes hisztériát igyekszik kelteni - egyre több korrupciógyanús botrányba keveredik. A koalíciós viszályokról, a magyarfóbiás pártvezér idétlenségeiről a kormányfő huzamosabb ideje ellenségképek gyártásával, a multik, az árdrágítók, leginkább pedig a magyar szélsőségesek elleni rettenthetetlen harcával igyekszik elvonni a figyelmet. Ameddig halad a szekér, addig ezt siker koronázza.

Mindez azt jelenti, hogy 2010-ig valószínűleg nem várható lényegesebb elmozdulás a szlovák-magyar vitákban. Akkor lesznek újabb képviselőházi választások Szlovákiában. A jelenlegi belpolitikai helyzet és a politikai erőviszonyok alapján a győztes majdnem biztos. Az viszont korántsem, hogy Robert Ficónak akkor lesz-e lehetősége és politikai kurázsija európai értékrendű korrekcióra. Mert csak ez eredményezhet olvadást a fagyos szlovák-magyar politikai kapcsolatokban is.