Agrárdemonstráció

Marabu

A szerző tudományos főmunkatárs, MTA Közgazdaságtudományi Intézet

A hazai mezőgazdasági termelők körében a beszállítási nehézségekre hivatkozva kialakult egy üzletláncellenes hangulat. Nyáron a dinnyetermelők a dinnye kiöntésével, most pedig a baromfi-, a tej- és a hústermelők demonstráltak útlezárással a nagy kereskedelmi láncok ellen. A probléma az, hogy a kereskedelem koncentrációja általános tendencia a fejlett világban, amit a termelők nem tudnak megváltoztatni. A koncentráció következménye a méretek különbözőségéből eredő konfliktusok felerősödése a menynyiség, a választék, a minőség és az ár, továbbá a termékpálya szervezése, a logisztikai-informatikai rendszer és az innováció tekintetében.

A termelők a demonstrációk mellett a piacfelügyeleti eszközöktől várják a megoldást, az államon keresztül próbálnak hatni a kereskedelemre. Ezeknek az eszközöknek a létjogosultsága, szükségessége nem kérdőjelezhető meg, de csak egyedi esetekben (például a beszerzési ár alatti értékesítés eseteiben), illetve csak néhány területen használhatók. Semmi esetre sem tudják megváltoztatni a méretek különbözőségéből eredő konfliktusokat.

A beszállítási problémák alapvető oka az, hogy a termelők döntő többsége nem hajlandó lemondani önállóságának egy részéről, nem hajlandó kooperációkkal, társulásokkal növelni a gazdasági potenciált és a hatékonyságot. Külön-külön kívánják meghozni a termelésre és értékesítésre vonatkozó döntéseiket, ez a törekvés pedig a nagy láncok piacán versenyképtelen termelési költséghez, árhoz, mennyiséghez és minőséghez vezet. Csak eladni szeretnének, a nagy vevők igényeinek ismerete nélkül. Ennek következménye egyfelől a nagy vevők igényekhez igazodó árualaphiánya, másfelől termelői túlkínálat. Ez az egyik oka az import térnyerésének.

A jelenlegi helyzet a következő tényezőkkel függ össze:

- A fekete- és a szürkeszektor jelentős aránya csökkenti a termelők érdekeltségét az alkalmazkodásban.

- Az állam nem ösztönzi hatékonyan a feketeszektor csökkentését és a termelői közös szervezeteken keresztül történő értékesítést, hanem elsősorban az egymástól elszigetelt termelőket támogatja.

- Hiányoznak a termelésre, termeltetésre alapozott korszerű kooperációk és társulások hagyományai.

- A termelők nem, vagy nehezen tudják túltenni magukat azon a lélektani traumán, amit az önállóság - egy részének - elvesztése okoz. Az individualista mentalitás uralkodik, ha van tíz termelő, akkor azok legszívesebben tízfelé mennének.

- A termelők jelentős része nehezen fogadja be az innovációt.

Ilyen körülmények között nem lehet jelentősen csökkenteni a konfliktusokat a nagyméretű kereskedelem és a termelés között. A helyzetet jól jellemzi a nyári dinnyemizéria. Hetekig tele volt a sajtó a termelők panaszaival a nagy láncok által alkalmazott alacsony árak miatt, de egyetlen szó sem esett a beszállítási problémák alapvető okáról: arról, hogy a dinnyetermelők döntő többsége nem hajlandó öszszefogni.

A termelők nem számíthatnak arra, hogy a nagy kereskedelmi láncok fogják majd közvetlenül integrálni a termelést, mert ezek jobban szeretnek néhány olyan nagyobb beszállítóval tárgyalni, amely elvégzi a termelői választék, mennyiség és minőség nagyvevői kínálattá való átalakításának a feladatát. Ennek oka az, hogy a nagyméretű kereskedelem csak hasonló nagyságú és struktúrájú beszállítókkal tudja a hatékonyságot növelni.

A beszállítás bővülésnek döntő tényezője a termelésben van, ez döntően a termelőkön múlik. Alapfeltétel a szemlélet és a stratégia megváltoztatása. Erre azért is szükség van, mivel a fogyasztói piacon a nagyméretű kereskedelem részarányának növekedése a tendencia. Az ezen kívüli, a fekete- és a szürkezónát is magukban foglaló értékesítési csatornák a nemzetközi tendenciáknak megfelelően beszűkülnek. Ezt a tendenciát erősíti a feketekereskedelemmel szembeni hatékonyabb állami fellépés is.

A szemléletváltás lényege: a nagy láncok elleni demonstrációk, tüntetések helyett alkalmazkodni kell a kereskedelem koncentrációjához, és nem az államtól, a piacfelügyelettől kell remélni a megváltást. A termelőknek azt kell nézniük, hogy melyik termékből tudnak nagy mennyiségben szállítani, és ezeken a területeken a kereskedelmi láncok méretéhez igazodó nagy regionális termeltető, beszerző és értékesítő szervezeteket kell létrehozniuk. Ezek megteremtik a kínálati koncentráció és az azon alapuló versenyképesség feltételeit. A nagy regionális szervezetek közötti kooperációval pedig csökkenteni lehet a termelők pozícióját rontó lánckereskedelem terét. Ezek a termelői szervezetek marketing- és innovatív szemléletben a nagyméretű láncok igényei alapján meghatároznák, hogy mit kell termelni, mennyit és milyen minőségben. Ezek megfelelő gazdasági erőt képviselnének és erős tárgyalópartnerei lehetnének a nagy láncoknak, és ezek hozhatnák létre a nagy láncok beszerzési rendszeréhez kapcsolható korszerű informatikai rendszereket (elektronikus adatcsere, vonalkód stb.) és regionális logisztikai centrumokat is. Ezt a folyamatot állami eszközökkel is támogatni kellene.

Ha a termelők továbbra is elszigetelik magukat egymástól, akkor többségük menthetetlenül a koncentrációs folyamat vesztese lesz.