Harcikutya | 2008. november 30. | 20:57:38

Kedves vassmiklos!

Írását olvasva felállva tapsoltam!

Lancaster | 2008. november 30. | 17:40:25

Megvan a valasz! a Gyozike-show-n keresztul juthat el a pozitiv uzenet a legtobb emberhez. (hat nem szomoru?)

Lancaster | 2008. november 30. | 17:38:13

Tisztelt Hankiss Ur!


Cikke az optimista-pesszimista orok ellentetet juttatta eszembe. On, ritka kivetelkent az orok optimistak taboraba tartozik, amiben teljesen igaza van. csak ettol remelheto kiut. az alulrol indulo civil szervezodestol varhato, hosszu tavon a politika megvaltozasa. abba kell hagynunk sajat sebeink nyalogatasat es a 'kivaltsagosok'-ra mutogatast. ez nem vezet elore. Persze, ezt konnyebben mondom innen Nagy-Britanniabol, ahol latom a sajat szememmel, hogy lehet ezt maskepp is. az a baj, hogy magyarok millioinak nem jut osztalyreszeul latni ezt. Nekik nehezebb. es raadasul a nagy tobbseg nem olvassa Hankiss Ur konyveit es cikkeit. ezert ugy gondolom, hogy az ertelmisegiek felelossege a nep felvilagositasa es a pozitivizmus fele terelgetese, a jo peda mutatasa. hogy ez hogyan is lenne megvalosithato? (ezt meg nem talaltam ki... :-))) ha valaki rajott, szoljon.

Babszerabab | 2008. november 25. | 11:06:15

Vass Miklós (is) fején találta a szöget!

nane nane | 2008. november 24. | 13:23:54

Fontos mondatok!

A Tanár Úr itt is körbejárja a témát, más szavakkal:

http://www.168ora.hu/cikk.php?cikk=27010

vassmiklos | 2008. november 24. | 00:24:52

Tisztelt Hankiss Elemér!

Cikkében amellett érvel, hogy minden ember a saját életében, mindennapjaiban bármikor, elkezdhet előrelátóbban, tisztességesebben, figyelmesebben, odaadóbban élni, és ettől jobb lesz az ország. Annak ellenére elkezdheti ezt, akár ma, hogy a befolyásos emberek (politika, média) ebben nem mutatnak neki példát.

Ez a gondolatmenet nehezen támadható, hisz ettől tényleg jobb lenne az ország. A kérdés az, hogy van-e ennek realitása Az ember viselkedése sosem változik meg spontán, magától. Külső vagy belső, anyagi vagy szellemi, de valamilyen hatás, motiváció kell hozzá. De mi motivál egy embert az Ön által leírt megváltozó viselkedésre? Márpedig enélkül nem fog bekövetkezni ez a változás, bármilyen jól is végződne.

Szerintem minden csoport, legyen az 2 fős vagy akár 10 milliós, idővel egyre inkább hasonlóvá válik a veztetőjéhez, vezetőihez. Ezt a népi bölcsesség is többször megfogalmazza: fejétől bűzlik a hal; nézd meg az anyját, vedd el a lányát; minden kutya olyan, amilyen a gazdája.

A mai ember életére elképesztően erős befolyással van a politika. Körülöttünk alig van olyan valami, amiben nincs benne valahogy az állam keze. Például ha valaki a saját társasházában közös képviselő akar lenni, és ezért akár csak havi 1 Ft fizetést is szeretne kapni, akkor már csak OKJ-s társasházkezelő szakképesítéssel lehet „házmester”.

A politikának a mindennapi életre gyakorolt óriási hatása miatt az emberek viselkedését erősen befolyásolják a politikai vezetők által mutatott minták. Ezek nem az egyetlen hatások, motivációk, de a legerősebbek közt vannak. Ha ezzel nem nézünk szembe a társadalmi átalakulások (átalakítások) kapcsán, akkor könnyen arra a sorsra jutunk, mint néhány olyan, alapjában jószándékú politikus, akik végül értetlenkedve nézték, hogy az emberek miért nem értik az általuk véghez vinni akart nagyszerű dolgokat. Például Gorbacsov, akit a Nyugat ünnepelt világpolitikai érdemeiért, otthon viszont a nép csak annak kontrasztját látta, hogy a főtitkár feleségén mindig másik, legújabb divat szerinti drága ruha van, míg a nép a jegyrendszerben sorban állással töltik a mindennapjait.

Unalomig ismerjük, milyen rossz mintákat látunk a politikusainktól: el nem számolt költségtérítés, megtagadott szondafújás stb. De nézzünk körül jobban a tágabb társadalmi elit tájékán. Az alkotmánybíróknak természetes, hogy egy beadványt 10-12 év (!) alatt bírálnak el. Az állami hivatalokban természetes, hogy a vezetőkért szolgálati kocsi megy reggel, hogy bevigye őket a munkahelyükre, a végén meg haza. A 4-es metró projektigazgatója csak évi 90 millióért hajlandó a munkája végzésére, a MÁV vezéreket ne is említsük. Egy közjegyző szemrebbenés nélkül kéri el a 15 ezer Ft-ot egy 5 perc alatt elkészített meghatalmazásért (egy takarítónő ennyi pénzért 30 órán át takarít). Az egyébként csodálatos zongorista Vásári Tamás a színpadon mindig csendes, szerény embernek mutatkozott, de a 90-es években a Magyar Rádiónál az évi 40 milliós javadalmazása feszegetésekor („bértárgyaláskor”) mindig azonnali felmondással fenyegetőzött (és győzött). Állami megrendeléseknél természetes, hogy a nyertes fővállakozó, miután felvette a pénzt, csődöt jelent, és nem fizeti ki az alvállakozóit, de ettől még más néven újjáalakulva új állami megrendeléseket kap.

A „legnagyobb magyar” cím azért jár Széchenyinek, mert olyat tett, amit (akkor is, ma is) igen kevesen: nemcsak megmondta a tutit, hanem magán hajtotta végre a programját, saját életével mutatott példát. Amíg a Parlament (zárt körű) büféje az ország legolcsóbb étkezdéje, addig az újra és újra beköszöntő „elkerülhetetlen” megszorítások nem fogják megértő, nemes összefogásba terelni az országot. Legfeljebb a demokráciából való közös kiábrándulásba, ami tudjuk, mindig a szélsőségek megerősödését hozza el. Amíg „fent” az a megszorítás, hogy egy hivatali főosztályvezető az évi 6-7 milliója mellé mostantól nem 3 hanem csak 1 milliós jutalmat kaphat, a takarítónőtől meg elveszik a 70 ezernyi 13. haviját, addig hogyan várhatnánk el, hogy nőjön a szolidaritás? Miközben a szemünk előtt épülnek értelmetlen völgy nélküli völgyhidak meg hegy nélküli alagutak az adóforintokból.

Szerintem illúziót kerget, aki azt hiszi, hogy a válság láttán „jobb belátásra” tér a nép, és majd összefog az ország megerősödéséért. Az ország megtermelt jövedelmének felét az állam elvonja, és nemcsak pazarlóan, de eléggé egyenlőtlenül osztja szét. Aki úgy érzi, hogy az újraelosztásnál a kevésbé egyenlőbbek közé tartozik (az ország nagyobbik fele), az nem akar semmivel hozzátenni az újraelosztható tortához, hisz ezzel rosszul járna: jóval többet adna, de alig többet kapna.

Hiteles vezetők, pozitív minták nélkül nem megy. Amíg a 20 milliós szolgálati Audiból kiszállva papolja az egészségügyi miniszter, hogy a 300 Ft nem sok, addig nem lesz hirtelen megvilágosodás. Amíg a miniszterelnök ostorozza a saját párttársait, hogy ne akarjanak egyszerre polgármesterek, parlamenti képviselők és megyei közgyűlési tagok lenni, miközben ő egyszerre parlamenti képviselő, miniszterelnök és pártelnök, addig senki nem hisz a másiknak, másikban.

Ma az a Veres János a pénzügyminiszter, aki vagyontalan emberekre alapított Bt-kel bújt ki több 100 milliós adófizetés alól a Bogát-Metál Kft-jével. Ma az a Bajnai Gordon a gazdasági csúcsminiszter, aki Wallis vezérként irányította a Hajdú-Bét-ből a pénz átszivatyúzást más Wallis cégekbe, miközben 5 milliárd Ft értékben nem fizették ki a gazdáktól átvett baromfit. Majd cinikusan belemondta a kamerába: tiszta a lelkiismeretem. És eközben a parlamenti munka nagy kérdése: ha a sarki fagyis nem ad nyugtát 100 Ft-ról, akkor az eddigi 200 ezres büntetést 2 millióra emeljük, vagy azonnali bezárásra.

Az 1940-es brit hasonlat szerintem tévedés. A birodalmuk hatalmasságában, felsőbbrendűségében hívő briteket sokkolta a látvány, hogy a hadseregük kis híján megsemmisült a csatorna túloldalán, épp csak a rendkívüli méretű és gyorsaságú evakuálás mentette meg. Ez akkora pofon volt, olyan félelmet szült, ami miatt természetes az akkori országos összefogásuk. Volt ellenség, méghozzá külső, egyértelmű, kézzel fogható: az agresszor német hadsereg. Tudták, hogy hol van, mekkora, mit árthat nekik. És legfőképpen: hogy mit lehet ellene tenni. Nálunk most ki ellen foghatna össze az ország? A válság ellen? De mit lehet ellene tenni? Ön szerint fogjuk vissza a kiadásainkat. De a recesszió pont ettől mélyül még jobban el. Sajnos nincs se egyértelmű ellenség, ami ellen össze foghatnánk, se konkrét tennivaló.

Csak egy zéró toleranciát hirdető kormánybiztos, aki mikor a szemben irányban, zöldterületen, utcasarkon pakolásával egyszerre 3 szabályt szegett meg, csak annyit mondott: nem zavartam vele senkit. (Én miért nem hivatkozhatok erre a rendőrnél?) Meg egy miniszterelnök, aki egyik nap azt mondja a válságnak minket csak az oldalszele érint, 3 héttel később pedig az államcsődtől az országot megmentő sikeres államférfinak vallja magát. És közben a kádári örökséget megtagadó „modern baloldaliként” egy újabb óriáshitellel Kádár méltó utódjává lett.

Minden együttműködés alapja a bizalom. És ebből van leginkább hiány. Amíg nincsenek olyan vezetőink, intézményeink akikben megbízhatunk, addig szerintem csak ábrándozhatunk pozitív fordulatokról.

Tisztelettel,
Vass Miklós

JoGabor | 2008. november 23. | 22:08:24

Kedves Szabadötlet,
ha jól értem, úgy véli, mindenki elkezd felelősségteljes polgárként viselkedni, és kilábalunk a bajból. Elméletileg igaza is lehetne.
Csakhogy. Legyen erős. Bizony, ilyen a nagy egész. Igen, az, amit a reprezentatív felmérések mutatnak (attól reprezentatívak, hogy a nagy egészt reprezentálják). Ezért, (azt hiszem) sajnos, nem lesz semmilyen összefogás (egyetértés), sem alulról, sem felülről.
Amiben igaza van: tényleg nem kellett volna a jó Kövér Lászlót citáljam,
nem az a színvonal, ami ide illene. Bocsánat. Mentségemül: mindössze apró illusztrációnak szántam.
Szép estét!

SzabadÖtlet | 2008. november 23. | 09:35:12

Kedves JoGabor!
Egyik szavával agyoncsapja a másikat. Igen, utálatosak és irigyek vogymuk. Látszik, hogy ez zavarja Önt. De! Először is nem ilyen a "nagy egész". Egyáltalán mi az? Ami a kérdőívekből összeáll?
Másodszor pedig: mi a fenének kellene Kövérrel (vagy Lendvaival) vagy bárki mással foglalkoznunk?
Hankiss Elemér számomra pont azt mondja, hogy nem kell. Olvassa csak: "Sokat tehetünk azért, hogy a válságból az ország mielőbb kiláboljon, azzal is, ha egy kicsit civilizáltabban és fegyelmezettebben viselkedünk; ha az együttélés szabályait s törvényeit egy kicsit ritkábban szegjük meg; ha egy halszálnyival javítunk munkánk minőségén; ha felhagyunk a törzsi háborúval, s megpróbálunk megszabadulni politikai indulataink és előítéleteink legalább egy részétől. Ha megpróbálunk felelősségteljes polgárokként viselkedni. Mindettől egészségesebb, erősebb, dinamikusabb lesz az ország, s könnyebben le tudja majd győzni az akadályokat. Rombol, de építhet is a válság."
Az összefogás nem felülről kezdődik.
Üdv mindenkinek!

JoGabor | 2008. november 22. | 17:17:15

Igen tisztelt Professzor Úr!
Kicsit rosszkedvűen olvasom szép írását... Önt kéne emlékeztetni Hamvas Az öt géniuszára? Vagy saját, talán '96-os cikkére (Farkasok a Kánaánban)?
Milyen összefogásra van itt bármilyen esély?
Az utóbbi évek a lakosság attitűdjeire vonatkozó vizsgálatai nagyjából egyforma eredményeket hoznak: tudatlanok vagyunk, tanulni nemigen akarunk, írígyek is vagyunk, a meghatározó életérzés a ressentiment (rejtett bosszúvágy minden és mindenki ellen, ami jobb, aki különb), komoly higiéniai problémáink is vannak, ezen felül xenofóbok, homofóbok (és farizeusok), továbbá rasszisták is vagyunk. A cigányság mellett leginkább a pirézeket utasítjuk el, akikről két éve tudható, hogy kitalált nép, technikai okokból került a kérdőívbe, de mi évről évre nagyobb százalékban, kitartóan utáljuk őket. Na, szép.
Sokan úgy vélik, hogy jó, a többség ilyen, na de az értelmiségi elit, az aztán más, majd ők irányt mutatnak. Legyünk erősek: ha a nagy egész ilyen, akkor annak bármely, tetszőleges szelete is (a kőművesek, az alkotmánybírák, a villamosvezetők és az egyetemi tanárok is, bizony.)
Mások úgy vélik, a baj belátást, és összefogást eredményezhet, mint Ön is.
Tényleg?
Csak egy példa a rideg valóságból: tegnap a HítTv-n a jó Kövér László tele szájjal gazemberezett, és nem csak úgy szokásosan a kormányt, hanem olyan szellemi embereket is, akiknek a térdéig se ér (életművet tekintve).
Tisztelettel üdvözlöm.