Fél százalék
Mindezt csak azért mondom, mert az újságolvasó hajlamos továbblapozni, ha mondjuk azt a szókapcsolatot látja a lapban, hogy "digitális könyvtár". Pedig gondoljanak csak bele: ha a gyerek magyarleckét ír, nem egyszerűbb a neten megnéznie, mikor született Petőfi? Nem remek, hogy kószálhatunk olyan múzeumokban, ahová személyesen sosem jutottunk el? Hogy ott vannak a fél évezredes kódexek, amelyekre rendes körülmények között még üveg mögül sem vethetünk egy pillantást?
A számítógép képernyője előtt ülve ezt ma már hajlamosak vagyunk természetes szolgáltatásnak tekinteni. Talán el sem gondolkodunk rajta, hogy a temérdek kultúrkincs hogyan jut "fel" a világhálóra: pedig nagyjából ez ma a legégetőbb kérdés a fejlett világ országainak kultúrpolitikájában. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a deklaráltan az amerikai kultúrfölénnyel versenyezni hivatott Európai Digitális Könyvtár, azaz az Europeana tegnapi megnyitója. A közös honlapon huszonnégy nyelven lesznek elérhetők az egyes nemzetek digitalizált könyvei, művészi alkotásai és kordokumentumai. Ugyanaz történik tehát, mint amikor a vezető hatalmak óriási épületeket emeltek, hogy ott gyűjtsék össze a szemükben fontos világ könyvtermésének, építészetének és művészetének legjavát. Csak most minden marad a helyén, így is mindenhonnan elérhető.
Itt persze máris eljutottunk a "de"-hez. De mindebből e pillanatban csak egy elenyésző kis szelet a miénk. A kétmillió elérhető dokumentum fél százaléka, ami pontosan tükrözi, hogy az elmúlt évtizedben Magyarország hogyan vette birtokba ezt a lehetőségekkel teli új világot. Idézzem a papírízű rövidítéseket? NDA (Nemzeti Digitális Adattár), NAVA (Nemzeti Audiovizuális Archívum), DIA (Digitális Irodalmi Akadémia), MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár)... Megannyi intézmény, amelyek egy darabig, amíg kormányzati szinten akadtak valakik, akiknek fontosak voltak, épültek, azaz telítődtek tartalommal; aztán pedig, amikor jött más, akinek más volt a fontos, parkolópályára kerültek. Alulfinanszírozottság, intézményi bizonytalanság, hányódás - halljuk, bármelyik felől érdeklődjünk is. És valóban: ha a költségvetési rubrikák felől nézzük, ezek csak modern játékszerek, a világtól nem is vagyunk nagyon lemaradva, költsünk most fontosabb dolgokra.
De létezik másik nézőpont is: az ésszerűségé. Hiszen e pillanatban nemcsak az a gond, hogy ami minálunk megvan papíron, fában, kőben és vászonban, azt nem tesszük közzé a világhálón; hanem az is, hogy ami digitálisan keletkezik - legyen az hivatalos irat vagy kábeltévé elképesztő vitaműsora -, egyszerűen elveszhet, pótolhatatlan információtartalmával együtt. Ez az azonnal orvoslandó baj - a fél százalék csak tünet. Igaz, a lehető legbeszédesebb.