A miniszterelnök kérésére összedobott prémiumokból meg ültethetik a fát sűrű sorokban a dolgos kezek a viharverte Bükkben. Nincs is szebb az önkéntes felajánlásoknál! Csak mintha nem látnák már a sok fától az erdőt.

A parlamenti képviselők mellett az állami cégek vezetőinek fizetése sem lehet annyira kevés, hogy azt ne sokallnák az emberek. Ezért ennek csökkentését javasolni a lehető legpopulistább pótcselekvés. Mert ahogy nincs ingyenebéd, úgy jó és olcsó vállalatvezető sincs. Ha valaki alkalmas arra, hogy több tíz- vagy százmilliárd forint állami vagyont felelős döntéseivel gyarapítson, annak az üzleti életben megvan az ára. Ha ezt nem kapja meg az államtól, majd megkeresi a magánszektorban. Nekem adófizetőként az az érdekem, hogy az állami vállalatok élén a legjobb menedzserek álljanak, akiket piaci szinten fizetnek és motiválnak. Minden más esetben rosszul járok. Ha nem a legjobbakat alkalmazzák, az olcsójánosok hibás döntésein sokszorosan elbukom a fizetésükön megspórolt pénzt. Ha pedig nem kapnak eleget, majd elveszik maguk.

Baj akkor van, ha alkalmatlan embert neveznek ki egy cég élére, és/vagy túl sokat fizetnek neki. Ahhoz viszont nem kell válság, hogy ezt megakadályozzák. Ha sok a fizetés, akkor miért tetszett neki annyit adni eddig? Ha meg alkalmatlan, akkor miért nevezték ki?

Annak meg aztán végképp nincs értelme, hogy az állami vezetőktől kollektíven elvonják a prémiumot vagy a javadalmazásuk egy részét. Egy vezetőt a saját munkája, az elébe tűzött feladatok elvégzése, cége eredményei alapján érdemes megítélni. Ha a rosszul teljesítő menedzsert ugyanúgy lemondatjuk a prémiumáról, mint a jól teljesítőt, azzal az utóbbiból is könnyen trehány, korrupt, felelőtlen vezetőt faragunk.

Itt most nem jó analógia a becsődölt vagy állami segítségért kuncsorgó bankok, autógyárak vezetőinek prémiumelvonása. Ha válság van, akkor az állami cégek vezetői elé (is) olyan feladatokat kell kitűzni, amelyek teljesítése segíthet a munkahelyek és a társaságok vagyonának a megőrzésében.

Ez kétségtelenül nehezebb, mint összekalapozni kétmilliárdnyi erdőtelepítésre-valót. Nem is lehetne róla kormányszóvivőit tartani, és persze az ellenzék sem kontrázhatna még nagyobb pénzcsökkentést javasolva. De így egymásra licitálva meg önkéntes felajánlásokkal majd csak lemegyünk nulláig. És ne tévedjünk: lesz, aki ennyiért is elvállalja. Akkor leszünk aztán igazán megtakarításban!

Ne akarjuk minimálbéres éjjeliőrre bízni a koronát, mert akkor a Parlamentet is ellopják fölüle semmi perc alatt.