Néhány hír a távirati iroda tegnapi terméséből. Bár a halállal végződött bántalmazásnak aligha van köze a hideg évszakhoz, általában véve elmondható, hogy karácsony közeledtével a fedél nélküliek egyre nagyobb helyet kapnak a sajtóban. A kalandfilmek és a sztárpletykák ködfüggönyén át még a kereskedelmi tévék műsoraiba is beszűrődik valami az utcalakók életéből. Hiába, ilyentájt kezdődik a kötelező szeretet és jótékonykodás szezonja.

Az évi rendszerességgel indított kampányszerű jósághullámok aztán gyorsan lecsendesednek. Ki mint vet, úgy arat - az ilyen és ehhez hasonló, az egyéni felelősséget abszolutizáló bölcsességek mélyen gyökereznek a magyar néplélekben, legalább annyira, mint ennek az ellenkezője, a paternalista, gondoskodó állam iránti olthatatlanul vágy. Többnyire saját sorsunk alakulásától függ, hogy melyik énünk kerekedik felül, de bárhogy is van, hajléktalanokat látva szívesen - igaz, mind kevesebb meggyőződéssel - vigasztaljuk magunkat: velünk ez nem fordulhat elő.

Iványi Gábor metodista lelkész korábbi megállapítása szerint a jobb- és baloldal egyaránt pontosan tudja, hogy egyetlen szavazatot sem veszít, ha nem javít az utcákon élők helyzetén. A pártok ezért megelégszenek azzal, hogy odaítélnek egy nem is jelentéktelen összeget, megnyugtatják a lelkiismeretüket - és kipipáltnak tekintik a problémát.

Önmagában ez nem lenne akkora baj, ha a már bizonyított és elkötelezett szakértőket a nagypolitika engedné nyugodtan dolgozni. De nem engedi. Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke a minap lázadásra szólította fel a szociális munkásokat, mondván, hogy csak összefogással lehet megakadályozni a pénzek értelmetlen szétszórását. Hisz a hajléktalanellátó szervezetek számára meghirdetett pályázati milliárdokat a kiírás szerint csak haszontalanságokra lehetne elkölteni.

Pedig ennyi pénz sok mindenre elég lenne. És akkor még nem beszéltünk azokról a jogszabályi változtatásokról, amelyeket egyre hangosabban követel a szakma: a magáncsőd intézményének bevezetését vagy például az adósságspirál kialakulását megakadályozó intézkedéseket. Nem babra megy a játék. Éppen Vecsei volt az, aki még a világválság előtt arra figyelmeztetett, hogy emberemlékezet óta nem rendült meg ennyire a lakhatás biztonsága Magyarországon. Ha a kormány nem avatkozik közbe, családok tízezrei válhatnak földönfutókká.