Egyébként pedig persze, hogy kudarc Révkomárom. Az benne a kudarc, hogy egyáltalán szükség volt rá. Hogy két szomszédos ország kapcsolatai olyan mélyre süllyedtek, hogy szinte már elemi iskolás fokon kellett magyarázgatni: kinek mi fáj, és miért.

De hát tudomásul kell vennünk, hogy itt tartunk. Nem a társadalmak hibájából - mert hiszen abban igaza van Ficónak, hogy a két nemzet tényleg jó szomszédságot akar. A mostani jeges viszony a politika bűne - ám a korrekcióra is a politikának vannak meg az eszközei és lehetőségei.

Jutottak-e ebben valamire? Gyurcsány szerint legalább azt elérték, hogy jobban értik egymás szempontjait. Lehet, hogy ő és Fico igen - de hogy miért, azt mi változatlanul nem tudjuk. Lényegi új információkkal ugyanis nem szolgált Révkomárom. És az elfogadott nyilatkozattal sem jobb a helyzet - a papír önmagában nem sokat ér, ha nem követik gyorsan legalább apró bizalomerősítő lépések. Egészében lesajnálni a találkozót mégis hiba volna. Hiszen mindkét kormányfő önkritikát gyakorolt - nem fordulatértékűt ugyan, de mégiscsak valamit. Fico a maga részéről elismerte, hogy koalíciós partnere, Ján Slota árt a szlovák-magyar kapcsolatoknak, ezért a jövőben legalább kísérletet tesz majd pórázon tartására. Ha ez sikerülne neki, akkor még nincs minden veszve a középtávú kapcsolatok szempontjából.

Gyurcsány hozzáállása is figyelemre méltó volt. Ő bármikor az elmúlt két évben az ártatlanság teljes tudatában ülhetett volna le a tárgyalóasztalhoz. És joggal állíthatta volna, hogy Magyarország semmi olyat nem tett, ami Szlovákiát államiságában, nemzeti érzéseiben sérthetné. Nem úgy, mint ők velünk. Most azonban ezt már nem mondhatta, köszönhetően például a királyhelmeci masírozásnak, a szlovák zászló égetésének, a magyarországi táblamázolásoknak. Ezzel Ficóéknak már nem egyszerűen csak ürügyük, hanem némi valós okuk is lett azt állítani, hogy Magyarország is felelős a viszony megromlásáért. Ezt a csallóközi városban gyakorlatilag Gyurcsánynak is el kellett ismernie. És bár abban teljesen igaza van, hogy a szélsőséges magyar akciók nem kormányzati segítséggel zajlottak le nálunk és a Duna túlpartján - azzal a bejelentéssel, hogy jogszabályi kezdeményezéssel áll majd elő ez ügyben, egyben azt is elismerte: talán az eddiginél többet is lehetett volna tenni a szélsőségek exportjának megakadályozásáért. Fico ezek után megkérdezheti: miért kellett erre ennyit várni.

A helyzet így sem reménytelen. Révkomárom után ugyanis olyan benyomás keletkezik, hogy az érintett kormányok lassacskán kezdenek tudatára ébredni: nem helyénvaló, ha a magyar-szlovák viszony forgatókönyvét itt és ott is szélsőséges nacionalisták írják.