Olvasói levelek

Rendszerválság

1989-ben az akkor egyetértő politikai felek jó dolgokról tárgyaltak, de később egészen másként cselekedtek. Az akkori elképzelések a tiszta közéletről, az igazi demokráciáról, a fellendülő gazdaságról, a lakosság életszínvonalának emeléséről ábrándok maradtak. Napjainkban számos politikus egy új rendszerváltás szükségességéről beszél, mert ami most hazánkban van, azt nem lehet másnak nevezni, csak a mai rendszer válságának. Mert válság van a politikában, a gazdaságban, a közigazgatásban, az egészségügyben, az életszínvonal alakulásában. Az úgynevezett rendszerváltás első kormánya által szétvert mezőgazdaság, a leépített ipar kész katasztrófát jelentett, amelynek negatív hatásai napjainkban is érezhetők. Az együttesen sok milliárdot érő kárpótlási jegyek kibocsátásának időzítése az ország teherbíró képessége szempontjából helytelen tettnek bizonyult. A kisemberek legnagyobb része nem tudott vele mit kezdeni, az ügyeskedőknek pedig jó volt a gyors meggazdagodáshoz.

Az egymást követő kormányok tevékenysége sem mindig szolgálta az ország érdekeit. Ha az egyik kormány elkezdett valami újat a gazdaságban, a másik megakadályozta annak végrehajtását. Közben soha nem látott módon felerősödött a megélhetési, a gazdasági bűnözés, a korrupció, a panamázás, a feketemunka. A rendszer válságának okát mégis elsősorban abban látom, hogy a politikai pártok nem képesek az ország érdekében semmilyen módon együttműködni. Nem nemes ellenfélként, hanem ádáz ellenségként állnak egymással szemben. A gyűlölet, a gyalázkodás, a másik fél lejáratása a mai politikai diskurzus alapelemévé vált. Közben az ország szekere nem előre, hanem inkább hátrafelé halad. Megsokszorozódott a szegények, a létminimum alatt vagy annak közelében élők száma, de nőtt a gyorsan meggazdagodottaké, a milliomosoké, sőt a milliárdosoké is. Ma nemcsak az ország gazdasága, hanem a demokrácia is válságban van. A jobboldali populisták demagóg módon ugyan a tömegek érdekeinek képviseletét hirdetik, de tűzzel-vassal akadályoznak minden jó irányba tett lépést.

A rendszer válsága meg súlyosbodik.

Wennesz Ottó, Budapest

Szitokszavak?

Szomorú vagyok, mert a Népszabadság korrekt, némileg távolságtartó lapként deklarálja magát, miközben lépten-nyomon jelennek meg benne a "politikai elit" által sulykolt vélemények az olvasói levelek között is. Hogy mire gondolok? Dénes Lajos Megvezetés című olvasói levelére, amelyben mindaz olvasható, ami unos-untalan hallható a politikusok szájából.

A "gazdakörös forradalmárok" kétes értékű tevékenységének bírálatában valóban igaza van, na de a többiben! A "gazdakörös atyafiak" nagyon is tudják, hogy az ún. szocializmusban (ami sohasem volt!) a kistermelőket nem eltartották, hanem a termelőszövetkezetek révén biztosították, hogy megtermelt árujuk aránylag biztonságosan és lehetőleg elfogadható áron értékesüljön. Lehet a piacot isteníteni, de akkor azt is meg kell magyarázni, hogy miért tekintenek szemérmesen félre, amikor élelmiszerár-robbanás idején a magyar gazdák nem tudják jó áron értékesíteni termékeiket. Tehát valakik durván és büntetlenül beleavatkoznak a piac működésébe. A "mű parasztvezérek" - a nagyobb haszon érdekében - csak ezt az aberrált piaci helyzetet lovagolják meg, kihasználva a kistermelők jogos elégedetlenségét, tehetetlenségét.

Ha valóban tenni akarnának a manipulált piacnak kiszolgáltatott parasztemberért, akkor már régen megszervezték volna a tisztességes értékesítés lehetőségét. Bár erre voltak egyéni törekvések, ezek indulótőke és átfogó szervezési problémák, nem utolsósorban pedig az ellenérdekű felvásárlók miatt kudarcot vallottak. S hogy a gazdálkodók miért nem lépnek a szövetkezés útjára? Mert húsz éve a "szövetkezet" szót csak szitokszóként veheti bárki a szájára. Aki egy kicsit is foglalkozott a mezőgazdasággal, az tudja, hogy politikai akarat ellenében nem lehet egy ujjcsettintéssel országos hálózatot létrehozni. Ilyet csak azok tudnak ajánlani, akik úgy gondolják, hogy "ha három sor almafa nevelési, ápolási költségével számol, akkor százszor-ezerszer három sor költsége század- vagy ezredrészre eshet vissza".
Ez egy közgazdasági agyrém. Ezek a költségek - ha degresszíven is -, de növekednek.

Nem beszélve az ehhez szükséges beruházásokról, aminek banki kölcsön kihatása már az első évben tönkreteheti a parasztembert.

Sajnos az ilyen tanácsok miatt tart ott a magyar mezőgazdaság, ahol tart.

Salga István, Budapest

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.