A szerző közíró

Ez jól hangzik: elfogulatlannak és korrektnek hat - egyet jobbra, egyet balra -, ez a menő táncrend a magyar sajtóban. Egyenlő súlyokat a serpenyőkbe, kiegyensúlyozni a mérleget! Na, nézzük. Előbb a serpenyőket, aztán a súlyokat. Mit látszik tenni az egyik fél, és mit a másik; illetve mi igazolja a látszatot itt és mi ott? A kormányoldalon van egy legális nemzetbiztonsági szolgálat, legális kormányzati irányítással. Minden demokrácia működtet ilyet: önvédelemből. (Van legális parlamenti kontroll is, a Fidesz bojkottálja.) A látszat az, hogy a legális (törvényes, alkotmányos) működés során átléptek bizonyos határokat, szabálytalanságokat, törvénytelenségeket követtek el politikai célok érdekében.

De mi van a másik oldalon? Itt az látszik, hogy működik egy illegális (törvénytelen, alkotmányellenes) titkosszolgálat - ami a világ egyetlen demokráciájában se működhet: ahol igen, ott véget ér a demokrácia.

Ezek a serpenyők soha nem lehetnek egyazon mérleg tartozékai - "egyensúlyról" köztük eleve szó se lehet! Ha tehát Petri azt írja, hogy ezek a "politikai eszközök egyaránt rendkívüli veszélyekkel járnak", akkor nincs tisztában vele, mit ír. A két dolog úgy viszonyul egymáshoz, mint a Magyar Köztársaság rendőrsége a Magyar Gárdához. Az első elkövethet túlkapásokat, törvénysértéseket a cigány gyanúsítottakkal szemben, de az ép ésszel nem állítható, hogy a rendőrség s a gárda egyforma fenyegetés a romákra! Az állami titkosszolgálat - törvényes engedéllyel - bizony lehallgathatja a "kedves olvasó" telefonját, ha ő maga okot ad rá. A magán-titkosszolgálat nem: minthogy az nem is létezhet! Itt létezik - a jelek szerint a hatalomra törő politikai párttal és óriási anyagi erővel összefonódva.

Petri úgy véli, "a kormány nem habozik a titkosszolgálatot politikai szereplők ellehetetlenítéséhez felhasználni". Mintha Kövér vagy Demeter nemi életéről gyűjtött titkos információkat löktek volna oda a bulvárnak. Csakhogy a szóban forgó beszélgetések nem a telefonszex körébe sorolhatók, hanem azzal függenek össze, hogy valakik - nyilvánvaló politikai szándékkal és háttérrel - illegálisan behatoltak a kormányzat és a szolgálatok szervereire, és államtitkokat akartak megszerezni. Nem akarom elvetni a sulykot, de az ilyesmit jobb helyen köztársaság-ellenes összeesküvésnek szokták nevezni...

Nézzük hát a sulyok helyett a súlyokat: mi igazolja a látszatot az egyik, és mi a másik oldalon? Az egyiken de facto semmi - a másikon adatok, tények sokasága. Hogy Szilvásy szivárogtatott, az logikus feltételezés - de nem több. Vagy hallotta valaki az ő s a Dávid Ibolya beszélgetését? Mert a másik oldalon hallottunk egyet s mást! Netán hazugságokba keveredtek a kormány politikusai is? Mert a túloldalon igen! Gyurcsány is világossá tette, hogy neki saját fogalmai vannak a "törvényességről", s hogy abba sok minden belefér? Mert Orbán igen! Miféle mérlegen mérnek, akiknek mindez egyensúlyban van?

Petri "MSZP-közelinek" nevezi Dávid Ibolyát, átvéve a fideszes nevezéktant, amelyben komcsi mindenki, aki még nincs bedarálva a fideszes fasírtba. A szocik nála ugyanazt a "felőrlő technikát" alkalmazzák az SZDSZ ellen, amit Orbán az MDF ellen; s az MSZP éppolyan "vezérelvű párt", mint a Fidesz.

"Hát maguknál vannak maguk?"

A Frontátvonulás című Cseh-Bereményi-lemezen Sas elvtárs szegezi neki így
a kérdést Ecsédinek. Általában is kérdezem a magyar nyilvánosság sok-sok szereplőjétől (közülük nem kevés balliberálistól): tényleg nem sejtik, hogy felületességükkel, felkészületlenségükkel, naivságukkal, vagy épp cinizmusukkal minek ágyaznak meg ebben az országban?