Egy kistelepülés polgármestere szétnézett egy boltlánc környékén, érdemes-e betársulni. Egy normális országban ez szinte nem is hír. De Magyarországon élünk, és az érdeklődőt Mészáros Lőrincnek hívják. A 2010 előtt még csak középvállalkozó, majd 2010 után milliárdos közmegrendeléseket besöprő Mészáros ugyanis a NER lakmuszpapírja: jelzi, milyen területek felé terjeszkednének a rendszer nagyjai.
Unortodoxia topmenedzserei ugyanis szimbiózisban élnek a politikusaikkal. A Fidesz jogi, adminisztratív eszközökkel gyengíti, kiszorítja a piaci versenytársakat a helyzetbe hozott haveri cégek érdekében, végül a félig vagy teljesen monopolhelyzetbe hozott társaság óriásit kaszálhat – ezt a modellt nem akárki, hanem Demján Sándor vázolta a napokban, érzékeltetve, hogy miként értelmezi ő a miniszterelnök ábrándjait a „magyar hipermarket” létrehozásának szükségességéről.
Az eddig történtek Demján vízióját erősítik. A Fidesz nemcsak szakmányban fogadta el a multikat sújtó törvényeket, de már azt is beleírta a jogszabályokba, hogy egy „később megalakuló cég” mentesül egyes hátrányos jogkövetkezmények alól. A barátivá nyilvánított hazai láncoknál pedig már kopogtat a kormányfőhöz bekötött nagyvállalkozó.
