Megnyugtató, hogy bár Innsbruckban nyilvánvalóan mindenki füstjelekkel kommunikál, az internetet lekapcsolták, a térerőt pedig (forrásmegjelölés nélkül) ellopta Gyurcsány Ferenc, hogy kádkövet csináljon belőle, azért a kormányoldalon is akad, aki érdemben reagál a Dr. Schmitt Pált ért plágiumvádra.

Mondjuk a legjobb azért mégiscsak az volna, ha maga Dr. Schmitt Pál reagálna a történtekre, mert így most az van, hogy percenként jelenik meg egy-egy új poén a neten az üggyel kapcsolatban, soha nem látott fokozatba kapcsoltak a Dr. Schmitt Pál rossz szokásain már eddig is kéjjel gúnyolódók, akiket, ha ügyes, Dr. Schmitt Pál fél perc alatt le is hűthetne akár, nem kéne sok tényleg, pár ép magyar mondat, ami talán megerőltető, de mégsem tűnik lehetetlennek.

Nem loptam, a hvg.hu-t pedig szétperelem.

Loptam, sajnálom, elnézést, fájront.

De hát Dr. Schmitt Pál nem ügyes. Apparátusa sem ügyes. Az a valószínűleg pár perc alatt összedobott reakció, amit a Köztársasági Elnöki Hivatal (egyébként órákkal a hvg.hu-s cikk után) kiadott az ügyben, az maga a hivatalos Magyarország: a bürokratikus és szemellenzős semmi. És még semminek is gyenge: sehol egy jópofa odavágás, egy kerekperec, sehol egy cáfolat – csak egy visszautasítás. Nincs folt, nincs probléma. Ahogy Zuschlag-ügy sem volt annak idején, tudtuk meg. Hogy a hivatalból visszautasítják a dolgot, azt jelenti, tudomást sem vesznek a problémáról, ami felér egy beismeréssel. Mellesleg nekem eddig senki nem szólt, hogy viszonylag jól fizetett struccokkal van tele a Sándor Palota.

Mármint a jegybankelnök úr?

De mondom, megnyugtató, hogy habár a legfőbb érintett, Dr. Schmitt Pál az ifjúsági téli olimpia közben nem talált két szabad percet, hogy elmondja a fentebb bemutatott két mondat valamelyikét, azért a kormányoldal tudja, mi újság van, s bár a végrehajtó hatalom főemberei közül senki nem szólalt meg az ügyben, a képviselők szíve, esze és a humorérzéke még működik. Az atv.hu összeállításából megtudhattuk, mit gondolnak fideszes és KDNP-s honatyák a Dr. Schmitt Pált ért vádakról. Kerényi János (Fidesz) őszintesége például szívbe markoló – ő például az atv-sektől hallott először a dologról. Aztán meglett a saját vélemény: „Nekem tökéletesen megfelel köztársasági elnöknek […], nálam (Dr.) Schmitt Pál rendben van.”

Iván László szerint meg kéne gondolni, mennyit árthat az egész országnak a Dr. Schmitt Pált ért támadás. „Mert itt egy sorozatról van szó, támadják a miniszterelnököt, támadják a kétharmadot, és a katyusák most elérték (Dr.) Schmitt Pált is.” Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP) azt hiszi el, amit a Köztársasági Elnöki Hivatal nyilatkozott.

Pálffy István (KDNP) Orbán Viktorhoz méltó nagysággal, egyenességgel és lényeglátással állt a problémához: „nem vagyok Magyarországon” – tudta mondani. „Kommentálná röviden a Schmitt Pál-ügyet?” – kérdezte a hírportál munkatársa. „Nem vagyok Magyarországon”– hangzott az újbóli válasz, amiből arra következtetünk, a kereszténydemokrata honatya nyilván az elképesztő roaming-díjat szerette volna megspórolni, az ellenzéki újságírók ugyanis tudvalevőleg rosszul keresnek. "Nem igaz a plágiumgyanú. Ez egy méltatlan ügy az országhoz és az Elnök úrhoz. (Dr.) Schmitt Pál nem szorult rá ilyen plagizálásra” – nyilatkozta egy névtelenséget kérő fideszes honatya, ami ugyancsak nem meglepő. Egy ilyen véleményt én sem vállalnék a nevemmel.

Tökös, nem tökös

A legkedvesebb mondatokat mégiscsak L. Simon Lászlónak (Fidesz) köszönhetjük. Szerinte „majd meglátjuk, hogy mi az igazság. Én író vagyok, úgyhogy a plágiumot nem tartom sokra, de a vendégszövegeket nagyra értékelem.” A posztmodern prózával csakugyan mutat némi hasonlóságot Dr. Schmitt Pál dolgozata. Nemcsak az intertextualitás, hanem a hiányos vagy roncsolt szerkezetű nyelvi alakulatok is tetten érhetők a disszertációban – csakhogy műalkotások esetében az ilyesmire legfeljebb Kossuth-díjat lehet kapni, nem pedig doktori habilitációt. A fideszes kultúrpolitika erős embere, az NKA elnöke humorérzékével semmi baj nincs, leszámítva persze, hogy az ilyen megszólalások és egyáltalán: a mostanában történtek nyomán hajlamos vagyok egy olyan rossz viccként gondolni Magyarországra, amit már az se élvez igazán, aki meséli. De azért nem szép dolog terelni – gondoltam még reggel, méltatlankodásomat aztán jól elkevertem a kávéban.

Később azért megnyugodtam: legalább van egy író meg egy főosztályvezető, aki tökös tud lenni.

A Jobbklikk.hu vállaltan és hangsúlyosan jobboldali, konzervatív kötődésű szerzőgárdája reggel 9:46-kor Szerintünk címmel szerkesztőségi állásfoglalást tett közzé, amelyet a Jobbklikk Egyesület jegyez. Nem hosszú, az van benne, hogy (Dr.) Schmitt Pált „az elmúlt napokban súlyos plágiumváddal szembesítette a sajtó. A felmerülteket a Sándor Palota ugyan elutasította, ám részleteiben ezidáig nem tudta cáfolni. Hiteles cáfolat hiányában a plágiumvád számunkra nem politikai elemzés, vagy az érvek egymással szembeni mérlegelésének dolga. Úgy gondoljuk, hogy az elnöki hivatal tekintélyének megmentéséért – de legalábbis megőrizve az esélyt annak újjáépítésére – Schmitt Pálnak haladéktalanul le kellene mondania.” A Jobbklikk szerzői között találjuk mások mellett Ablonczy Bálint újságírót, Stumpf András publicistát, Novák Tamás dokumentumfilmest, Megadja Gábor eszmetörténészt, Békés Márton történészt – továbbá egy csomó olyan jobbközép, konzervatív elmét, aki nem okvetlenül a magyar gyakorlat szerint érti, érzi, írja, műveli a konzervativizmust, hanem. Aki – mint a szerkesztőségi cikkből is látszik – tudja, hogy a helyzet egész egyszerűen védhetetlen.

Hogy Dr. Schmittnek mennie kell. És ez nem világnézeti kérdés.

Délelőtt még a szerzők között találtam Böszörményi Nagy Gergelyt, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettesét – és L. Simon Lászlót, az  Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága + az NKA elnökét is, fényképpel. Kormánytisztviselőt és fideszes politikust. Délutánra viszont L. Simon László eltűnt a „stáb” menüpontból. Maga is vendégszöveg volt a listán, könnyen leemelhető. Mintha ott sem lett volna soha egyáltalán. És így múlt el az én megnyugvásom is, hogy legalább egyetlen épelméjű ember van még abban a frakcióban. Volt, nincs.

Valahogy így járt a köztársaság is.