Az országgyűlési választás arra adott felhatalmazást, hogy a 2014-ig az országot kormányzó pártok egy újabb cikluson át vezessék az országot. A győzelemittasság azonban mintha megzavart volna néhány kormánypárti politikust. Ők úgy értelmezik, hogy a választás megnyerése nem csupán annyit jelent, hogy még négy év bizalmat kaptak, vagy hogy valamennyi, a négy év alatt megtett és okkal kifogásolt intézkedésüket megerősítette, legitimálta az eredmény – ott tartanak, hogy 2018-ig már mindenre felhatalmazást kaptak, ami eszükbe jut.

Tehát a kormányzó erők ma nem csupán abbéli hitükben erősödtek meg, hogy választóik felmentették őket a négy év összes srégsége alól, amely jogi, gazdasági normák garmadáját sértette, és nehezen gyógyuló sebeket ejtett az országon, a társadalom mentalitásán – ez a program, ahogy Orbán Viktor kifejtette: teljes sebességgel folytatható. Mert mindenre, amit ezentúl elterveznek – kiskapukkal, megkerülős csellel, trükkel, harccal, fenyegetéssel, sértődéssel –, felhatalmazást kaptak. Már csak azért is, mert nincs átverés: eddig is ezt csinálták, mégis narancsszínbe öltözött ismét a térkép.

Új, az eddiginél is tágabb értelmet nyer tehát a felhatalmazás mint kulcsszó. Miniszterelnökünk például azt ígérte választóinak, hogy nem támogatja Jean-Claude Juncker jelölését az Európai Bizottság élére –kutya kötelessége tehát, hogy így cselekedjen. Konkrét nyomát ugyan ennek korábbi nyilatkozataiban nem látni, de ez nem ad okot a kételkedésre, biztosak lehetünk abban, hogy Orbán hívei, különösen a CÖF-aktivisták, idegenkednek Luxemburgtól, s tisztában vannak azzal, ki is az a Juncker, s miként sújtotta országunkat Reding asszony képében, akinek számos fenntartása volt a médiatörvénnyel, de az alaptörvényt követő törvénykezési hajrával kapcsolatban is.

Láthatóan ez csak a kezdet, hiszen Hoppál Péter, a kultúráért felelős új államtitkár friss nyilatkozata arra vall, hogy a választási győzelmet ő is képes lefordítani a saját szakterületére: szerinte a Magyar Művészeti Akadémia erősödésére szavazott az ország. Gyanítom, a felhatalmazás „aprópénzre váltása” még sok meglepetést fog okozni.

Erről jut eszembe, hogy feleségemmel mi most, 35 év után úgy döntöttünk, hogy újra esküszünk, megerősítve egymás iránti elkötelezettségünket. Ez utóbbi a következőkre ad számomra lehetőséget: éljek lazán, többet járjak ultizni a haverokkal; abbahagyjam a múzeumokba járkálást, amivel kapcsolatos ellenszenvemről nejemnek mindvégig tudomása volt; ezentúl azt is szabadabban tehessem, amit csak gyanított; utáljam ki néhány ellenszenves barátnőjét a lakásból; veszekedés esetén fenyegethessem meg a kosztpénz befagyasztásával. Mindezek a lehetőségek nagy hirtelen jutottak eszembe, de lehetne melléjük még számtalan konkrét kitételt biggyeszteni. Számomra legalábbis párom a házasságunk ismételt megerősítésével ezekre adott felhatalmazást. Hogy neki mikre, arról még nem tájékoztatott, de ne is tegye, mert abból veszekedés lesz, és érvénybe lép a fentebb említett passzus.