Hétfőn aztán összeült a parlament nemzetbiztonsági, valamint a honvédelmi és rendészeti bizottsága, vagyis a belbiztonságért felelős számos hatóság parlamenti ellenőrei, és alig egy óra alatt megnyugodtak.
Legalábbis megkönnyebbültek.
Pedig a jelek szerint Papp Károly nekik sem mondott lényegesen többet arról, hogy mi történhetett, mint pár órával korábban, a vasárnap esti sajtótájékoztatóján az újságíróknak. „Semmit nem zárhatunk még ki", mondta. Magyarán: fogalmuk sincs, ki robbantott és miért.
Mégis megnyugodtak a képviselők. Mert „a nyomozás jelen állása szerint nem valószínű, hogy a támadónak vallási, főleg nem, hogy dzsihadista indíttatása lett volna". Tehát nem migráns volt, és nem is az Iszlám Állam. Másfelől, hogy a nyomozás állása szerint egy szó sem igaz abból a sok összeesküvés-elméletből, ami a történtek óta megjelent a világhálón, ahol sokan a kormányt sejtették a merénylet hátterében, hisz nekik nyilván jó, ha az emberek félnek.
Az október 2-i készülődés jegyében pró és kontra felheccelt ország egyik fele nem esett a másiknak, senki nem esett neki az idegeneknek, sem azok vélt vagy valós védelmezőinek, sem azoknak, akik a migránsokkal riogatva egyre orbitálisabb hazugságokkal riogatnak másokat.
Mert a nép bölcsebb a felheccelőinél? Vagy csak óvatosabb. Talán mégis egy szélsőséges aktivistának gurult el a gyógyszere? A világhálón valaki a közelmúltban felvázolta, hogy milyen „isteni kampányfinis lenne egy terrortámadás".
Senki nem háborodott fel itt sem, ott sem, senki nem kelt ki magából.
Még a rendőrök sem tudják, mi motiválta a robbantót. Bekattant vagy kampányfiniselt, s ha ez utóbbi, vajon kéretlen támogatóként tette valakinek az oldalán vagy csak úgy, a balhé kedvéért. Vagy valami egészen más történt.
Tény, hogy irgalmatlan erővel robbantott. És a máskor oly gyors, oly végtelenül hatékony kormányzati kommunikáció most lapított. Meg sem kísérelte megnyugtatni a zembereket. Higgyük el, hogy nem azért volt a késlekedés, mert azt számolgatták – kormányoldalon és vele szemben egyaránt –, hogyan hozhatják ki a legtöbbet a szombati robbantásból. Nem értünk aggódtak, csak azért, hogy egy héttel a szavazás előtt vajon mennyit árthat vagy hány szavazatot hozhat egy robbantás.
Nyilván nem ez történt. Csak elakadt a szavuk a meglepetéstől. Farkast kiáltottak, és megjelent. Hoppá. Ez nem szerepelt a hecckampánytervekben.
