Emlékszünk még az Igazából szerelem című film klasszikus jelenetére, amikor a brit miniszterelnököt alakító Hugh Grant szerelme után kutatva egy hosszú londoni utca minden házába becsönget, azt tudakolva, vajon ott lakik-e Natalie. Állampolgárai megnyúlt arcát látva egy helyütt azzal vágja ki magát, hogy látogatása személyes szolgáltatás kormánya részéről, szilveszterig minden háztartásba bekopog, s face to face tájékozódik a rábízottak közérzetéről.
Nos, a mi miniszterelnökünk személyesen egyelőre nem kopog – itt jegyeznénk meg, hogy a hűtőnkben van még egy szál csabai kolbász, spájzunkban meg egy flaska erdélyi szilvapálinka, ezeket a bölcs előrelátás jegyében egy darabig tartalékoljuk –, de személyes szolgálatait már felkínálta egy olyan ügyben, amely nem tartozik szorosan kormánya profiljához. Szokásos pénteki rádióinterjújában jelentette be, hogy miután olimpiára készülünk, az úszók háza táján kirobbant viszályt nemzeti ügynek tekinti, s felajánlotta „jószolgálati" képességeit. Azt is felvetette: egyfajta közvetítőként segítene a Hosszú Katinka és az úszószövetség közti vita elsimításában. Konkrétan azt közölte: „Csak mondják meg, miben segíthetek, és megteszem."
Ez egy nagyon előremutató mondat, magam nem is élnék vissza vele, így nem jelzem, hogy a szemközti szomszéd egy hete minden reggel fél hatkor kezdi vaslapáttal kapargatni a havat a járdáról, tudom, hogy ez nem nemzeti ügy, bár a folyamatos álmatlanság miatt félő, hogy a gyerek nem úgy teljesít az iskolában, ahogy elvárható. Mondhatnám, hogy itt a jövő nemzedéke egyik tagját éri súlyos sérelem, ami miatt magunk is igénybe vennénk a jószolgálati közvetítést, de most, hogy lassan már olvad, ez a probléma szerencsére magától megoldódni látszik.
