Mivel a hatályos média- és választási törvények nem rendelik feladatul a választások előtt egy miniszterelnök-jelölti vita megrendezését, ezért a közmédia nem is kíván még csak hasonlót sem kezdeményezni. Azt mondják, nem akarnak „túlterjeszkedni” a törvény adta kereteken. A köz adóforintjaiból a köz szolgálatáért fizetett közmédia ezzel nemes egyszerűséggel beismeri: csak annyira képes és csak annyira futja a szakmai becsületéből, amennyit odafentről megszabnak neki. Amennyit a nemzeti együttműködés rendszere enged a pórázon. Nincs túlterjeszkedés. Nincs kérdés. Nincs vita.

Hiszen Orbán Viktor sem akar vitát, mert felesleges kockázatnak tartja. Talán tévesen, hiszen ha valóban annyira erős és megkérdőjelezhetetlen országvezető, ahogyan azt a plakátjai, a békemenetelők és a közvélemény-kutatók mutatják, akkor az összes kihívóját játszi könnyedséggel zsebre vágná. De nem kockáztat. Nem válaszol kényes kérdésekre, nem vitázik. És ha ez a döntés, akkor ez a döntés. Csak semmi túlterjeszkedés, elvtársak.

Pedig egy a közmédiában meghirdetett és megrendezett miniszterelnök-jelölti vita – még akár úgy is, hogy Orbán Viktor széke üresen marad – nem a törvényi előírásokon való túlterjeszkedés, hanem alapvető szakmai feladat, amely a közszolgálati média hitelességének és nézettségének emelkedését is hozhatná.

Döntően azért tartják, tartjuk fenn ugyanis, hogy a polgárok hozzájussanak (mi magunk hozzájussunk!) a döntésekhez szükséges legfontosabb információkhoz. Ez az értelme. De ennek most (is) éppen az ellenkezője történik. Elvonják tőlünk a lehetséges tudást. Ezért kérjük vissza a pénzünket! Hiszen azt ugyanúgy ellopták, ahogy az információkat kisajátítják.