Tényleg nem lenne jó, ha olyasmi történne, ami mindenkinek jó.
Erre juthatott a Nemzetgazdasági Minisztérium, amikor nem nevezte ki szakközépiskola-igazgatónak a jelöltet, akit ön- és diákönkormányzat, nevelőtestület és szülői közösség egyaránt támogatott. Ez a gyakorlat nem új, korábban is előfordult, hogy az érintettek akaratát a központ semmibe vette. Pedig a demokrácia az érintettek érdekeinek képviselete, hangjának meghallása. Már persze olyan helyeken, ahol a politika lényegének nem az elnyomást, hanem a méltányosságot tartják.
Ez persze nem ilyen hely, itt ugyanis a politikai szereplők általában nem közösségek építésére, hanem szétverésére szerződnek. Miként az NGM vezetése is. Ezt azzal bizonyította, hogy nem hajlandó reagálni arra a kérdésre, miért nem nevezte ki azokat, akiket helyben mindenki alkalmasnak tartott. Korábban azt mondták, a jogszabály szerint nem is kell indokolniuk.
