galéria megtekintése

Közöny

Az írás a Népszabadság
2015. 05. 02. számában
jelent meg.

A szerk.
Népszabadság

Nagyon kevés hiányzott hozzá, hogy halálos tragédiába torkolljon annak a mindössze 11 éves kislétai kislánynak az esete, akit a szülei három évig tartottak embertelen körülmények között egy valamikori spájzban.

A történetben valójában nemcsak a lelketlen szülők embertelensége a dermesztő, hanem az, hogy a helybéliek szerint a kicsi szabolcsi faluban az ügy már legalább hónapok óta beszédtéma volt. Mármint: fű alatt, azaz amúgy falusi módon pletykáltak ezt-azt. Össze-összesúgtak az anya és az apa háta mögött. Kibeszélték őket. Megszólták őket. Szájukra vették őket.

De arra azért nagyon ügyeltek, hogy nehogy véletlenül a fülükbe jusson. A hatóságnak és a helyi hivatalnak sem szóltak. Minek is? Feltételezték, hogy a helyi hivatalban is tudnak róla. Akkor ők miért is szóljanak? Még a végén megüti az ember a bokáját, ha szól.

 

A kiskorúság állapotában tartott társadalom a kislétai eset kapcsán megmutatta, hogy mire képes – és azt is, hogy mire nem. Az emberek képesek arra, hogy félrefordítsák a fejüket, de nem képesek arra, hogy felnőtt, szabad, független, bátor polgár módjára beavatkozzanak, ha valóban be kell avatkozni. Isteni szerencse, hogy egy kislétai férfi nem bírta tovább a hallgatást, és a gyerek érdekében bejelentést tett.

Már csak az a kérdés, hogy vajon hányan vannak köztünk ilyen emberek. Ha minden településre csak egyetlenegy jut belőlük, mint ahogyan Kislétára is csak egy jutott, akkor ebben az országban nagyon nagy a baj.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.