Azt nem feltételezzük, hogy fontosabb egy kőkemény jobb-bekk megszerzése, mint, mondjuk, az éhezés felszámolása. Persze ennek említése már maga a demagógia, hovatovább retorikai lélegeztetőgép, elvégre nem lehet összevetni egy olyan kulturális, egyúttal népegészségügyi projektet, mint a labdarúgó-igazolás a felelőtlen, szegényeknek szóló osztogatással.
Csak okleveles sportgyűlölő lehet, aki számára felfoghatatlan, hogy – elvileg – szórakoztatóiparban utazó, profi játékosokat alkalmazó piacon mozgó cégek kapnak közpénzt erősítésre. Igaz, az intézkedés arra mindenképp jó, hogy garantálja azon magatartásminták konzerválását, amelyek miatt versenyképtelen a hazai labdarúgás.
Az úgynevezett látványsportok támogatóinak adókedvezményt nyújtó, egyébiránt sok tekintetben remek szellemiségű jogszabály nem szándékolt következményeként már sikerült megfojtani a szponzorációt. A cégek nem hirdetnek pénzért, ha utalhatnak úgy, hogy azzal nem a sajátjukból adnak, hanem abból, amit amúgy az államkasszába küldenének.
A reklámadó – szintén nem szándékolt – következményeként sikerül büntetni azokat a sportvállalkozásokat, amelyek e körülmények között is képesek sok szponzori pénzt gyűjteni. Az állami hirdetők irányításával sikerült elérni, hogy a teljesítménynek ne legyen szerepe egy társaság üzleti sikerében. Arról nem szólva, hogy sikerült olyan struktúrát kialakítani, amelyben topvállalatok sietnek támogatni a Szijjártó Pétert felvonultató futsalcsapatot, amelynek közönsége hozzávetőleg akkora, mint egy középfokú eszperantó nyelvtanfolyamé.
Tán kár is volt Debrecenbe és az Üllői útra új arénát emelni, mert a kettő árából meg lehetett volna venni Angel Di Mariát a Real Madridtól. Sőt ha Argentína végre olyan szinten szállna be a futballba, mint Magyarország, időben államosíthatta volna a klasszist, akkor talán tizenegy kilométer autópályára is elcserélhettük volna. És ha idáig jutunk, már csak azt kell elfelejteni, hogy vasárnap este volt közjót szolgáló meccs is: Debrecen–Szombathely (1-0), 3500 néző.
Nyilván az a hozzávetőleg tízmillió tévedett, aki nem volt ott.
