Közbutítás

Ilyen fokú cinizmusra tényleg nem könnyű józan magyarázatot találni. Hogy a kormányfő valóban úgy hinné, az a boldogulás alapja, ha valaki félanalfabétán kap egy szakmát, amely tíz év múlva hótt elavult lesz, de tovább tanulni képességek és érettségi híján nem fog tudni – ezt akár saját életútja és a családjában követett stratégiák miatt is nehéz elképzelni. Hogy ne látná be, a most a költségvetés ezen rubrikájában megspórolt összeg nem oly sokára sokszoros kiadást szül még akkor is, ha a munkanélküliek, éhezők segélyezését lényegében már rég feladta a magyar állam.

De hogy a kormány tudatában van annak, hogy mit tesz és az mivel jár, az egy félmondatból világosan kiderül: amikor arról beszélnek, hogy a felsőoktatási szakképzésben szerezhető végzettséget is diplomának kéne hívni, akkor nem csinálnak mást, mint álomport szórnak az Európai Unió szemébe. Hiszen pontosan tudják, hogy uniós megállapodások köteleznek minket a diplomások számának növelésére – és ez a gimnáziumi érettségi korlátozása mellett trükközés nélkül lehetetlen lesz.

Egy egyébként is szétzilált, romló teljesítményű oktatási rendszer ilyen lelkiismeretlen buherálása kizárólag katasztrofális következményekkel járhat. Évtizedes távlatban tovább romlik majd a versenyképesség, a gazdasági teljesítmény. Hamarosan még többen fordítanak majd hátat hazánknak véglegesen, ha látják, hogy itt a gyereküket kizárják az esélyt adó oktatásból. Az pedig beláthatatlan, lesz-e még egyszer annyi erő a társadalomban, hogy nekifusson egy olyan átfogó oktatási reformnak, amelynek kínkeservesen elért eredményeit éppen most radírozza ki mindünk életéből Orbán Viktor és kormánya.