galéria megtekintése

Korunk hasa

Az írás a Népszabadság
2015. 02. 28. számában
jelent meg.


Horeczky Krisztina
Népszabadság

Andrew G. Vajna tavaly nyári születésnapján Geszti Péter, a Magyar Nemzeti Filmalap marketingese az alábbi átköltésben dalolta el a Randi Andit az ünnepeltnek: „Ó , Andy, Andy, Andy! / Hetvenkedni trendi. / Egyszerű ez, mint az egyszeregy, / Mick Jagger is csak hetvenegy. / Ó, Andy, Andy, Andy! / Pasiban te vagy a Bentley.” Noha a filmügyi kormánybiztosról, a „lex kaszinó” egyik haszonélvezőjéről ugyanannyira nem asszociálok Jaggerre, mint a férfinem csúcskategóriájára, kétségtelen: a hajdani parókakészítőből lett filmproducer, offshore-lovag sokak számára a két lábon járó, színes szélesvásznú, hollywoodi álomélet.

Az MVM Sikernapon kevesebb mint félház előtt előadást tartó Arnold Schwarzenegger parlamenti látogatásáról a 444 készített remek videót: a kétharmad-mentesített Országházban Vajna és a riportert nevetve elhajtó oldalbordája követte árnyékként az egykori kaliforniai kormányzót. Majd a Bors közölte elsőként, hogy hazánk miniszterelnöke Andy Vajna exkluzív házibuliján találkozott először Colleen Bradley Bell amerikai nagykövettel.

A házigazda a diétázó Orbán Viktornak halételt, a volt televíziós szappanopera-producer Bell asszonynak magyaros pörköltet, a kiöregedett Terminatornak bécsi szeletet készített. Schwarzenegger testőrei pedig Vajna Tímea macskáját simogatták egy kanapén ücsörögve. Túl a bódító kis színesen: miről is van itt szó? Arról, hogy az Orbán-kormány sarokkőnek tekinti Lázár János ismert lételméleti definícióját, mely szerint „mindenki annyit ér, amennyije van”. E tétel élő megtestesülése Vajna, és a Budapest belvárosában gyémántkioszkot gründoló, kényszeres magamutogató celebneje, aki Valentin-napon minden nőtársának olyan gyémánt nyakéket kívánt, mint amilyent ő viselt a Facebookon posztolt fotóján. Majd a népharagtól (le)sújtva napokig magyarázkodott.

 

A keresztyén-polgári értékek lufiként kipukkanó Fidesz-szlogenje mögött mára egy banális, fennhéjázó, parvenü ideálvilág tablója bontakozik ki előttünk, amely a „Damu Rolandtól a Gyémántpalotáig” című bulvársaga főhősnőjének faék egyszerűségű mikrokozmoszával rokonítható. Így hitvallást ne keressünk mögötte, ellenben megtalálhatjuk a méregdrága márkanevekbe csomagolt, roppant egyéni ambíciót: a glamúros kirakatluxussal ötvözött hataloméhséget. Légyen bármilyen aggasztó, sőt veszélyes: a kormányzó párt esetében (is) a politika kart karba öltve pózol a kivagyi gazdagsággal, a kriminális-gátlástalan vagyonosodással és a hamisságra épülő, együgyű celebléttel.

Ráadásul a Vajna által tető alá hozott Bell–Orbán ismerkedési est látszatra arra enged következtetni, hogy utóbbit mintha már összemosnák a diplomáciával is. Valamint hogy a magyar nyelvet törő, mondén milliárdos bizonyos körökben trendi hetvenkedése mögött jóval több van az alkati pöfetegségnél: valódi befolyás. Valamelyest mégis megnyugtató, hogy ez a fényes karriertörténet többek kíváncsiságát vívja ki, mint a magyar filmek a mozikban.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.