galéria megtekintése

Korszellem a palackban

4 komment


Lakner Zoltán

A brit miniszterelnök a tavalyi választásra készülve azzal állította maga mögé az ­euroszkeptikus szavazókat, hogy megígérte: népszavazáson dönthetnek az Egyesült Királyság európai uniós tagságáról. Terve az volt, hogy újabb engedményeket csikar ki a többi tagállamtól, ezek révén bent tartja a briteket az unióban, s ily módon vere­séget mér Európa-ellenes riválisaira.

Egymillió-háromszázezer szavazaton múlt, hogy a miniszterelnök rafinált taktikai húzása saját bukásával, brit belpolitikai és újabb európai válsággal végződött.

A kilépést pártoló több mint 17 ­millió voks jelzi, hogy Cameron olyan palackot nyitogatott, amiben szellem volt. Lehet ­beszélni irracionális és félrevezetett szavazókról, de felelőtlen népségnek bélyegzésük is nélkülöz mindennemű mérlegelést.

 

A szavazatok életkori megoszlása egyértelmű: az idősebbek voksoltak nagyobb arányban a kilépésre – de a kilépéspárti átfordulás a 45–54 év közöttiek körében történt, nem a nyugdíjasoknál. E generációk voltak azok is, amelyeknek tagjai nagyobb arányban vettek részt a referendumon.

A kilépést támogató munkásszavazatok mély társadalmi krízisre utalhatnak. Az pedig, hogy Skócián és Észak-Írországon kívül Londonban voltak többségben a bennmaradás hívei, arra is magyarázatot kínál, miért tűnt úgy az európai vérkeringésbe beágyazódott véleményformálóknak, hogy a Brexit egyszerűen nem történhet meg.

Meghatározó volt a bevándorlást is magában foglaló társadalmi elégedetlenséget és félelmet meglovagoló angol nacionalizmus tudatos felélesztése, a politikusi felelőtlenség tobzódása a kormányfőtől kezdve a győzelmük másnapján tétován toporgó Brexit-hangadókig. De sokan okolják a maradáspárti kampány lanyhasága miatt a Munkáspárt vezetőjét is.

A kilépéspártiak most alkudoznának az unióval, a maradáspártiak utólag átírva a szabályokat második referendumot kényszerítenének ki, vagy a népszavazási döntés parlamenti jóváhagyást blokkolnák. A skótok és az északírek, sőt számos londoni polgár is jelezte, hogy az unión kívüli Britanniában nem éreznék jól magukat. Közben az EU több vezetője szigorú hangon sürgeti a britektől a kilépési folyamat hivatalos elindítását. Igaz, Merkel kancellár az álláspontok tisztázására és higgadt tárgyalásra hívott fel.

Az európai hangzavar nem volna teljes Orbán nélkül, aki a nép szavának brüsszeli meghallgatását követelte, valamint rendpárti és menekültellenes nyilatkozatokat tett a Brexit kapcsán is. Saját politikai univerzumában mindez a kvótanépszavazás melletti kampány folytatását jelenti meg azt, amit eddig sem titkolt, hogy számára a tét az európai játéktér újrarajzolása. Ha Európa nem hallja meg az emberek szavát, elsősorban a migráció ügyében, akkor olyan pofonokat kaphat, mint a Brexit. Tehát a népet megszemélyesítő populista vezetőknek elutasítás helyett inkább teret kellene kapniuk Orbán szerint.

Más kérdés, hogy amikor Nyugat-Európában az unió hátrányairól esik szó, akkor a kelet-közép-európaiakra is gondolnak. Ausztria vagy Hollandia euroszkeptikusai nemcsak a muszlim bevándorlásból, de a keleti EU-tagállamok eltartásából sem kérnek. Európára ráfér egy alapos szervizelés, de ez nem feltétlenül azonos a szétesés felgyorsításával. Különösen nem okos dolog ez egy olyan ország részéről, amelynek még erre a recsegő-ropogó Európára is nagy szüksége van. Orbán, akárcsak Cameron, olyan palack dugóját feszegeti, amiben van szellem.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.