Az intézményesült korrupció immár az egyik legjelentősebb gazdaság- és társadalomszervező, valamint kormányzati és jogalkotó erővé vált Magyarországon, tragikusan eltorzítva és akadályozva az ország fejlődését. Az ország talpra állításának egyik legelső előfeltétele a korrupció visszaszorítása.
Ehhez nem elegendőek a kormányváltást követő személyes felelősségre vonások, hanem olyan intézményes biztosítékok kellenek, amelyek hatékonyan megakadályozzák a korrupciós rendszerek – adott esetben más politikai színezetű – továbbélését és újratermelődését. A Párbeszéd Magyarországért (PM) ezért olyan korrupcióellenes ügyészség felállítására vonatkozó törvényjavaslatot nyújtott be, amely a jelenlegi, politikai elfogultságoktól terhes, alacsony hatékonyságú intézményrendszerrel szemben független, erős, hatékony szervezetként tudna fellépni annak érdekében, hogy Magyarországot kiszabadítsa a korrupció fojtogató karjai közül.
Számos nemzetközi példa is a szemünk előtt lebegett. A hasonló román intézmény eredményei még a magyar médiát is megtöltik. A közelmúltban a román korrupcióellenes ügyészség, a DNA a regnáló miniszterelnök, Victor Ponta ellen emelt vádat korrupció gyanújával! Az elmúlt években egy egész kormányra való minisztert és jó néhány képviselőt, szenátort, helyi hatalmasságot citáltak bíróság elé és ítéltettek el pártállásuktól függetlenül. A nemzetközi tapasztalatokat is figyelembe vevő javaslatunk a bűnüldözés mellett a közérdek- és a bejelentővédelem, a korrupciós helyzetek rendszerszintű feltárása és az intézményi felelősségek megállapítása terén is fontos szerepet szán a szervezetnek.
Az általunk javasolt intézmény két lábon áll. Egyfelől a korrupcióellenes ügyészség átveszi a korrupciós bűncselekmények üldözésének feladatát az impotens ügyészségtől, és ezen a területen gyakorlatilag kizárólagos jogkört kap. Megtámogatva erős nyomozati jogosítványokkal, valamint a külső és belső függetlenség garanciáival. A korrupcióellenes főügyész független, elszámolással csak a parlamentnek tartozó közhivatalnok. Beosztott ügyészei pedig az intézményen belül is alig, csak rendkívül alapos indoklással és a nyilvánosság számára megismerhető módon utasíthatók – elkerülendő a jelenlegi helyzetet, melyben gyakorlatilag az egész ügyészi szervezet korrupcióellenes tevékenysége megbénítható egyetlen személy révén.
A korrupcióellenes ügyészség feletti politikai befolyás kiszűrését szolgálja a civil ellenőrző bizottság is, amely a tudomány, a jogi szakmai szervezetek és a civil antikorrupciós szervezetek delegáltjaiból áll össze, és meg tudja nyomni a vészcsengőt, ha külső vagy belső befolyásolás kísérletét tapasztalja.
A korrupcióellenes ügyészség másik fontos egysége a szervezeten belül felállítandó közérdekvédelmi hivatal. Ennek feladata a korrupciós helyzetek feltárása, az intézményi – a büntetőjog eszközeivel nehezen üldözhető – felelősségek megállapítása és szankcionálása, valamint a közérdekű bejelentők védelme.
A bejelentők a hatékony korrupcióellenes fellépés kulcsfigurái. Ezek az ügyek általában nem maguktól pattannak ki, hanem van valaki, aki a köz érdekének védelmét elég fontosnak tartja ahhoz, hogy – sokszor egzisztenciáját, békés, normális életét, magánéletét és családját is veszélybe sodorva – a hatóságokhoz vagy a nyilvánossághoz forduljon. A magyar intézményrendszer azonban az esetek jelentős részében nem a köz érdekét védő bejelentők, hanem a korrupció elkövetői mellett áll ki. Miközben figyelmen kívül hagyja a tudomására jutott, a korrupciót alátámasztó információkat, a bejelentőkkel szemben hatósági lépéseket tesz. Elég, ha az ezermilliárdos nagyságrendű áfacsalási ügyet a nyilvánosság elé táró Horváth András esetét említjük. Az ügyben az ügyészség másfél év alatt nem tett érdemi lépéseket, viszont Horváthnál házkutatást tartottak, lefoglalták iratait, és vádat emeltek ellene az információk megszerzésének módozatai miatt. Figyelemre méltó buzgalommal fedezik a korrupciót.
A bejelentők védelmét számos intézkedés segítheti, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy ne elriasszuk, hanem támogassuk a korrupciót észlelő állampolgárokat, hogy bejelentővé váljanak. Ehhez elkerülhetetlen az anonimitás megteremtésének lehetősége, a bejelentéshez közvetlenül kapcsolódó tevékenységekkel összefüggő jogkövetkezmények alóli mentesítés, hogy például ne lehessen informatikai vétségért eljárás alá vonni valakit, aki a munkahelye számítógépes hálózatáról leszedett adatokkal bizonyítja a korrupciós gyanút. Javaslatunk nemcsak dekriminalizálja a bejelentőket, de lehetővé teszi a közvetítők útján való bejelentést is, s az információt a közvetítőre bízó állampolgárt az újságírói forrásvédelemhez hasonlóan védi.
A korrupcióellenes ügyészség vezetőjének kiválasztási folyamatát úgy alakítottuk ki, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük annak az esélyét, hogy elfogult pártkatonák töltsék be ezt a funkciót. Az ügyész személyére a parlamenti frakciók és a függetlenek által delegált egy-egy tagból álló (jelen állás szerint ellenzéki többségű) jelölőbizottság tesz javaslatot négyötödös többséggel, akit aztán a (kormánypárti többségű) parlamentnek kétharmados többséggel kell megválasztania. Így semelyik oldal nem tudja ráerőszakolni az akaratát a másikra. Elkerülhetetlenül együttműködésre és konszenzusra van szükség – aminek hiánya talán a magyar politika kudarcsorozatának egyik legfontosabb tényezője.
Mint minden, nyilván a mi javaslatunk is javítható. Ezért terjesztettük be az Országgyűlésbe. De aki elveti vagy negligálja anélkül, hogy megalapozottabb javaslatot tenne le az asztalra, az a korrupció pártját fogja. Ezért várunk világos állásfoglalást a pártoktól.
Illúzióink persze már régen nincsenek. Nem várjuk, hogy elképzelésünk a kormányoldal lelkes támogatásával találkozzon. A korrupció problémája azonban túlmutat a kormányzati ciklusokon. Az ellenzék pedig csakis azzal szerezheti meg a társadalom támogatását, ha világos víziót mutat fel, hogy milyen országot hozna létre ahelyett, amelyben ma élünk.
A Párbeszéd Magyarországért olyan országot akar, ahol annak kell számolnia a következményekkel, aki korrupcióban részes. És nem annak, aki beszél róla.
A szerző a PM európai parlamenti képviselője
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
