Ha a korrupt román kormány nem a napokban hullott volna szét, a rutinos hírfogyasztók az elmúlt hetek cikkterméséből okkal juthattak volna arra a következtetésre, hogy a nemzetközi sportszervezeteknél és a sportdiplomáciánál korruptabb területe nincs is a közéletnek.
Nem kimondottan arra gondolunk, hogy ez a szféra adta Magyarország nem oly rég morális és politikai értelemben is megbukott (viszont a közjogi dúlásban eljátszott szégyenletes szerepét – de biztosan nem a demokráciának és a köztársaságnak tett szolgálatait – meghálálandó, különféle juttatásokkal és tisztségekkel azóta is folyamatosan korrumpált) köztársasági elnökét, bár ez sem kis teljesítmény.
Abból indulnánk ki inkább, hogy a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség gyakorlatilag belefulladt a korrupcióba, a világbajnok németek szövetsége éppen kínlódik ezzel a kihívással, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség fölött most csapnak össze a hullámok, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot pedig csak azért nem mosták el – legkésőbb a 2002-es téli olimpia odaítélésével kapcsolatos botrány miatt –, mert ott még annyira sem érdeke senkinek a változás (már az olimpiaüzletet finanszírozó adófizetőkön kívül), mint a demokratikus működést legalább mímelni próbáló futball-, illetve atlétikai világszövetségnél.
