Épp egy esztendeje annak, hogy az Orbán-kormányzat életbe léptette azt az újnak nevezett szigorú kórház-gazdálkodási rendet, amellyel azt ígérték, hogy nem lesz tovább eladósodás. A minap publikálta a Magyar Államkincstár a legfrissebb adatait, amely szerint a kórházak adósságállománya rendíthetetlenül nő, havonta 2,5-4 milliárd forinttal.
Ezen a fejleményen az ágazat ismerői egyáltalán nem csodálkoznak, a gazdálkodási körülmények ugyanis nem változtak: több pénz sem került a rendszerbe, feladat sem lett kevesebb. A gyógyítást hét éve ugyanazokért az átlagdíjakért végzik.
A kórházi vezetők szerint még csak nem is azonos pályán fociznak. A finanszírozási rendszer deformált, nincs összhangban sem az ellátandó lakossággal, sem az intézményre szabott ellátási kvótával. Nem azonosak az infrastrukturális feltételek sem, és erre jön még, hogy az egyes beavatkozásokért járó összeg sincs jól elosztva. A változást az Orbán-kormány egészségpolitikusai 2010 óta ígérik, de még nem történt semmi.
Attól sem lett jobb vagy könnyebb, hogy Varga Mihály pénzügyminiszter tavaly májusban burkoltan megfenyegette az eladósodott gyógyító helyeket, mondván: „ha egy kórházigazgató fedezet nélküli kötelezettségvállalással vállal kifizetéseket, az költségvetési csalás, ha lefordítom magyarra.”
