Kilencezer-kilencszáz forint. Ennyi az ára Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni hamarosan megjelenő kétkötetes naplójának. Aztán sorolhatnánk sokáig a példákat, mert 3500 alatt csupán bravúrral lehet újdonsághoz jutni, inkább 4000 és 4500 közötti összeget kell pengetni egy kötetért.
Mármost, ezekre a számokra pillantva, nincs az a demagógiapiramis, amit nem húzok fel ide, csak azért, hogy jelezzem: ez így nincs rendben. Elviselhetetlen, hogy egy társadalomban, amelyben a jövedelmi és társadalmi egyenlőtlenségek lényegében továbbgondolhatatlanok, mindinkább luxussá válik a könyv, így a tudás. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy a kevésbé szerencséseknek, a jórészt a kulturális tőkétől is megfosztottaknak milyen ütemben nehezedik a hozzáférés. És nem látszik, hogy a technológiai forradalom lassítaná a folyamatot, sőt a digitális szakadék is inkább csak mélyül.
Nyilván lehet azt mondani, hogy a piac így működik, a fizetések alacsonyak, továbbá a könyvpiac struktúrája, hogy tudniillik kiadás így, terjesztés úgy, ám a részleteket, a felépítményt nem ismerem eléggé, csupán az eredményt: az katasztrófa. Aztán divat erre azzal felelni, hogy aki ennyiért nem tudja megvásárolni a köteteket, az amúgy sem venne ilyesmit, egyebekben meg menjen könyvtárba, oszt jó napot, s amúgy is a VV Vali kell a népnek.
