galéria megtekintése

Kondi

Az írás a Népszabadság
2015. 07. 08. számában
jelent meg.


Uj Péter
Népszabadság

Kormányközeli értelmiségi körökben népszerű (és aktuális) gondolatsíkidom a nyugati civilizáció vészes gyorsaságú degenerálódása, a nyugati ember elpuhulása, elhitványulása, mintegy elkoncsitavursztosodása. Apokaliptikus látomásaikban gyakran jelenik meg a nyugati ember puhány, gyenge, rózsaszín bőrtangás marxista filozófusként, míg ellenfele erős, életrevaló, mondjuk egy félmeztelen, férfias, robusztus Putyin, aki hatvanpluszosan is fél kézzel, szőrén üli meg a szibériai kardfogú bábuskát.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy mindez tőrőlmetszett szellemi kútmérgezés, őspatkánykórral vegyes sárkányfogvetemény, de ilyenkor, kánikula idején, mégis hatalmába keríti az embert olykor-olykor az érzés, hogy mégiscsak rossz irányba tart a törzsfejlődés, már ami a civilizált emberrel kapcsolatosan tekintetében. Érintőleg.

Mást ne mondjak, a Homo sapiensnek hozzávetőleg ötödmillió éves történetéből 199 990 évig láthatóan semmi baja sem volt azzal, hogy időnként, mérsékelt égövön max. egy-két napig akár 25 Celsius-fok feletti napi középhőmérsékletet is el kell viselnie. Erre az emberi test alkalmas, azt a bizonyos ötödmillió évet nyugodtan nevezhetjük proven track recordnak, nem is beszélve arról a nem elhanyagolható apróságról, hogy az emberiség az első százezer évét kizárólag Kelet-Afrika síkságain éldegélte le, márpedig ott még a globális fölmelegedés előtt is melegebb volt annál, mint ami most a Nagykörúton van.

 

Mégsem rinyált a korabeli rádióban a korabeli Reisz András, hogy narancsriasztás meg folyadékbevitel.

Az elkoncsitavursztosodott ember ezt a pokoli kánikulát, ezt a brutális, nem embernek való hőséget már kizárólag úgynevezett légkondicionált körülmények között képes átvészelni. A légkondicionált körülmény azt jelenti, hogy egy hangosan zúgó berendezés óriási energiafelhasználás árán 18 fokos hideget és megszámlálhatatlan mennyiségű baktériumot, spórát, gombát, vírust, kórokozót, egyebeket okád a célhelyiségbe, amitől persze szinte mindenki kötőhártya- és/vagy arcüreggyulladást, derékfájást, ízületi nyavalyát, vesemedence-gyulladást, miegyebet kap, de nem számít, az ilyesmit két-három hét, legföljebb egy hónap alatt intenztív antibiotikumkúra hatására kiheveri az ember, és mégis jobb, mint mondjuk fél órát izzadni.

A civilizációs szempontból legélesebb és legéletbevágóbb viták ilyenkor a tömegközlekedés légkondicionálása körül zajlanak: van-e légkondi a buszokon, villamosokon, ha van, jó-e, fújja-e eléggé, nem-e fújja-e eléggé, hogy lehetne jobban fújni és a többi. Egy belvárosi hatosozás pedig úgy néz ki, hogy az ember izzad kinn az utcán a harminchárom (négy-öt) fokban, fölszáll a Jászain a Combinóra, ahol a nyakába, pofájába süvít a jeges szél és számtalan kórokozó öt-tíz percen keresztül, az Oktogonnál leszáll, vissza a harmincháromba, addigra összeszedett néhány felső légúti harákolást, egy kis nyakmerevséget, és úgy érzi, mintha mindkét szemébe egy-egy kötőtűt szúrtak volna.

Ezt nevezem én civilizációs teljesítménynek. Nem olcsó, de megéri.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.