Koldus? Szegény?

2016-04-21 07:24:16

Soha nem voltam szegény, pláne koldus, de éltem egykor a létminimum alatt, amikor a feleségem négy gyerekkel gyeten volt, és én sem kerestem túl sokat. Elhiheti nekem az olvasó, hogy koldusnak lenni és a KSH létminimuma alatt lenni – nem ugyanaz. Nagyon nem. És nem is kellene a társadalomstatisztikában kevéssé járatos polgártársainkat ezzel hülyíteni.

„Orbán Viktor évértékelő beszédében arról kellett volna szólni, hogy mára Magyarország nem hárommillió, hanem négymillió koldus országává vált.” Ezt mondta például 2012-ben Korózs Lajos szocialista képviselő, aki civilben szociológus, tehát jól tudja, hogy ha Orbán erről beszélt volna, csupán eggyel többet lódított volna. Ahogy tette is, amikor ő volt ellenzékben. 2007-ben ő vádolta Korózs pártját ugyanazon létminimum-számítás alapján azzal, hogy „a hárommillió koldus országává” tette hazánkat. 2009-ben, amikor Korózs volt a szociális és munkaügyi államtitkár, épp 3,7 millió „koldus országa voltunk”. Hallotta ezt akkor tőle valaki?

Miután a KSH a fenti adatokat eredményező létminimum-számítással fölhagyott, a szakszervezeti konföderáció megbízásából a Policy Agenda számolja ezt tovább a KSH régi módszere alapján. Nem lenne ez baj, mert ez is jelez valamit, és a korábbiakkal összevethető adatokat szolgáltat. Csak hát a szakszervezetek úgy állítják be a dolgot, mintha a nyomortól kellene megmenteni a minimálbér radikális növelésével az ország lakosságának majd felét.

Az sem lenne baj önmagában, hogy a KSH ezentúl úgy akarja számítani a létminimumot, ahogy az EU-s standardok szerint és az OECD államokban szokták. Katona Tamás, a Horn-kormány idején kinevezett KSH-elnök és a Medgyessy-kormány pénzügyi államtitkára is úgy nyilatkozott, hogy érdemes átállni a bevett európai módszertanra. Az eddigi létminimum-számítás a normatív fogyasztói kosáron alapult, nagyon leegyszerűsítve azon, hogy a társadalmi normák szerint minimum „mire kell fussa” a pénzünkből.

Ennek meghatározása, rugalmas alkalmazása a világ változásához, életkorhoz, családi formációkhoz való igazítása mindig nagy nehézségeket és súlyos kételyeket támaszt. A bevett európai módszer viszont objektív és kikezdhetetlen. Akinek a jövedelme a mediánjövedelemtől legalább 40 százalékkal elmarad, a létminimum alatt él. (A mediánjövedelem az, amelynél ugyanannyian keresnek többet, mint kevesebbet.) Ők, ott lent, ma Magyarországon nagyjából másfél millióan vannak. Ezt szokták úgy kommentálni, hogy „így tüntetik el egy csapásra a szegények nagy részét”. De mit jelent ez? Azt, hogy a koldusnak beállított milliók nagyobb részének a jövedelme kevesebb, mint 40 százalékkal marad el a mediánjövedelemtől. A létminimum alatt pedig a valóban szegény szegények maradnak.

Ez a módszertani váltás tehát jó lenne, ha nem a KSH-t (is) szolgai szerepbe alázó, a szegénység tartósítására, az egyenlőtlenségek növelésére törekvő, gyalázatos úri politika része volna, amely csak az ország gazdagabb felét veszi emberszámba. A zöm helyzete csak az országéval együtt tud, ha tud, javulni. Az ország harmadát-felét nem lehet „válságkezelni”, nincs az a pénz, nincs az a módszer. Aki nem óhajtja megkülönböztetni a tűrhetően rossz helyzetben lévő milliókat a tűrhetetlen helyzetben lévő egy-másfél milliótól, arra a tűrhetetlenül szegények nem számíthatnak.

álláspont

megosztom twitter kinyomtatom